Egy elfeledett emlékmű áll egy csendes park közepén. Nem "klasszikus" világháborús emlékmű, amit egy falu vagy egy kerület állított, hanem egy kis közösség, egy bánya alkalmazottai emlékeznek meg bajtársaikról. Magát a művet három traktusra lehetne osztani, a középső műkő oszlop két oldalán egy-egy homokkő táblába vésett jelenet látható. A két oldal táblái felett láthatóak az évszámok 1914 és 1918
Mindkét oldalon 2-2 férfit látunk, a bal oldalin mintha bevonuló bányászok lennének, sisak nélkül, de fegyverrel a kezükben intenének búcsút. A jobb oldalon harcban állók láthatók, egyenruhában, az egyik fegyverrel a kezében. A másik alak mintha épp találatot kapna. A középső, műköves részen kapott helyet egy márványtábla, amelyen felsorolják az elesett 25 bányász nevét. Sajnos ezt a táblát vandál kezek megrongálták, festékkel van lefújva.

Ott állva az embernek olyan érzése van, hogy: bezárt a bánya, elmúlt az emlékezés. Egy idős nénivel beszédbe elegyedve mesélte, hogy a bánya bezárása után (1970) is mindig volt friss virág az emlékművön, de ahogy meghaltak az utolsó bányászok, az emlékek is homályba vesztek. A mai "ifjonoknak" (idézet a nénitől) nem jelentenek semmit a régiek hőstetteit.

(Annyira elfeledett ez az emlékmű, hogy még Varga József gyűjteményében sem szerepel)