A Dabasi-Halász-kastélyba igyekeztem és nagy léptekkel haladtam a Fő úton – hiszen minden út arra vezet. Egyáltalán nem vagyok ismerős arra, így az is meglepett, hogy itt találtam meg a település temetőjét is. Benézve rögtön feltűnt a kecsesen magasló obeliszk, de az útról csak annyit láttam, ebben a kis, vidéki temetőben lehetséges, hogy találok "valamit".
Időm véges volt, így azt gondoltam, ha visszafelé belefér, megpróbálom megközelíteni és felmérni, mit is láttam (ill. nem láttam) onnan, kintről.

Bátorságot igényelt (a vonat van, hogy pontos), de dolgom végeztével beszaladtam a középen hívogató síremlékhez. Közeledve láttam, hogy az elkerített emlék tetején egy angyal szobra áll. Tulajdonképpen az első, amit megnéztem, van-e rajta szignó? Perdöntő kérdés, ami az érdeklődésem meglétét illeti. Láttam, bár elolvasni nem tudtam.

A síremlék a fiatalon elhunyt Báró Földváry Juliskára emlékezik, született 1865-ben, meghalt 1882-ben. "Áldás drága emlékére".
Róla, magáról, vagy inkább családjáról igencsak keveset sikerült megtudni. Pontosabban Kápolnásnyék környékén a név nagyon gyakran felbukkan, de ebből nem derül ki, hogy egy kiterjedt család ága-bogával állok szemben, vagy névrokonság. Ha van családi kapocs, az semmiképpen nem látható, milyen rokoni szálak fűzik össze őket.

Az "alkotó" nevét nehezen silabizáltam ki. Kissé bizalmatlanul kezdtem keresni a betűsor alapján. De íme a segítség: a Köztérképen két alkotás is szerepel már, mindkettő központi alakja az Angyal... így sikerült az anyagot is pontosítanom.

A síremlék ragyogó állapotban van, ápolt, tiszta, rendezett. Biztos, hogy őrzik a kislány emlékét. Juliska örök álmát az angyal vigyázza, imára kulcsolt kézzel, alázatos testtartással, szépen mívelt szárnyakkal megformázva.