A szakolcai kálvária helyén a középkorban kisebb vár állt. Ennek árkai és sáncai ma is jól láthatóak. A vár helyén az első kálváriát a jezsuiták építették 1703 és 1710 között. A ma álló kálváriát és keresztutat, amelynek építését 1817-ben határozták el, 1825 július 16-án szentelte fel Rudnay Sándor esztergomi érsek. A keresztút tizennégy stációja spirális úton vezet fel a Golgota-kereszthez.
A tulajdonképpeni kálvária itt is három "objektumból" áll, de a latrok keresztjei itt hiányoznak.
Jézus keresztje mellett két hengeres oszlop kapott helyet. Az egyiken Szűz Mária, a másikon Szent János evangélista szobra látható. A Jézus keresztjének alsó szárán Mária Magdolna domborműve jelenik meg. Attribútuma a kenőcsös edény, amit azért vitt magával, hogy a halott Krisztus testét balzsammal kenje be.

A Kálvária a régi városfalakon kívül, de azok közvetlen szomszédságában áll. Közel van ide a XII. században épült Szent György kápolna ("baptisztérium") és nincs messze a vasútállomás sem.

Végvár városa (= Szakolca) és Kálváriadomb megjelenik Juhász Gyula Orbán lelke c. kisregényében is.
" „A Kálvária-dombon sétálgattak alkonyat felé, és nézték az alattuk elpihenő városkát, amely így, messziről, egészen barátságosnak látszott. Az ódon baptisztérium, amely még az Árpádok korából maradt itt, sötét, mohos falaival ünnepi komolysággal rajzolódott az égre, a kis házak mint csöndes, békés nyáj hevertek körülötte"
(Juhász Gyula 1911 és 1913 között tanított Szakolcán)

----
A kálvária építésének (felszentelésének) idejét több forrás is 1823-ra teszi. A http://www.kriz.epocha.sk/index.php/krize-na-zahori/okres-skalica/627-skalica-kalvaria-1825 honlap szerint ez az adat téves.

---