A Kolozsvári testvérek, mint az sokan esetleg hiszik, valójában nem Kolozsváron éltek és alkottak, hanem Nagyváradon. Az édesapjuk, Kolozsvári Miklós festőművész volt, akiről nem sok adat maradt fent. A fiúk viszont Kolozsváron születtek.

A testvérpárnak egyetlen alkotása maradt meg, a ma Prágában látható Szent György-szobor. Ezt Nagyvárad viharos történelme miatt van így. 1370-re elkészítettek három bronzszobrot. Szent István király, Szent Imre herceg, és Szent László király lovasszobrát. Az alkotásokról nem maradt fenn hiteles ábrázolás, csak Janus Pannonius, Bonfini, és mások leírásaiból ismerjük őket. Ezeknek a szobroknak csak ott van jelentőségük, hogy életükről ma is csak ezen szobrok talapzatán olvasható szövegekből tudunk következtetni. Ezt a három szobrot is el akarta szállítttatni Rudolf császár Prágába 1598-ban. A nagyváradi emberek tiltakozását látva azonban letett erről a tervéről.

A történelem azonban másképp rendelkezett. 1660-ban a törökök elfoglalták Nagyváradot, és a szobroknak nyomuk veszett. Több feltételezés is van, hogy mi történhetett velük. Vagy ágyúgolyót öntöttek belőlük, vagy Evlia Cselebi török utazó feljegyzése szerint, Belgrádba szállították, és a Dunába dobták a három alkotást.
Mind a négy alkotás viaszveszejtétes technikával készült. Végül is, az itt látható Szent György szobor azért maradhatott fenn, mert valószínűleg Nagy Lajos király apósának, IV. Károlynak ajándékozta őket. A két uralkodóház között tervezett házasság miatt ez valóban így is lehetett.
A szobrászok a szobortalapzaton német nyelven írták oda szülővárosuk, Kolozsvár nevét. Egyes források szerint először a pozsonyszentgyörgyi templom főoltárára majd a huszita betörések elől Königgrätzba, és csak ezután, 1471-ben került Prágába.

A szobor viszonylag kis méretével magyarázzák azt a feltételezést, hogy nem is köztérre készült a lovasszobor, hanem valamilyen belső térbe.
Érdekes, mert a belinkelt egyik cikk, épp ennek ellenkezőjét állítja.
Elhelyezését a prágai vár területén többször megváltoztatták. A XVI. században alakították át kútszoborrá. Ebből az időből származik a ló lába előtt látható vízköpős sárkányfej. Feliratos pajzsa, és tőre a XVIII. században elveszett. Ekkor kaphatta zászlóval díszített lándzsáját is. A barokk talapzatot 1929-ben cserélték ki a ma is látható, modern fekete gránittalapzatra.
A szobor alapos vizsgálata kiderítette, hogy a ló, és Szent György alakját egy darabban öntötték.
A feltételezett újra öntést eleve kizárja, hogy a szobrot 1573-ban javító szobrász 15 garas fizetséget kapott munkájáért.
A szobrásztestvérek járhattak Olaszországban tanulmányozni az olasz szobrászatot, mert a sziklás altalaj motívuma ott volt akkoriban 'divat'. Ugyanakkor a bronzlovag magyaros, igen részletesen kidolgozott ruházatot visel. A művészettörténészek tanulmányozták a nyereg kérdését is. Arra jutottak, hogy a honfoglalás kori az a típus, amit a szobrászok a lovon ülő Szent György alajka alá megalkottak.

A magyar kormány 1896-ban, a Millennium évében két másolatot készíttetett a szoborról. Az egyik a Halászbástya alatt, a másik a kolozsvári református templom előtt áll.
Több forrásban olvastam, illetve Berci is írta a hozzászólásban, hogy a szobor másolat, ami jelenleg a III. várudvaron áll. Ezt, a forrásul használt Művészeti lexikon II. kötet, 667-669. oldalán olvasható szöveg nem erősíti meg.
Az eredeti a György téri művészeti galériában látható, a prágai várban.

Segítségem volt még : Dr. Fleisz János: Egy szobor száz esztendeje című könyve, amely a Nagyváradi Szacsvay-szobor történetén keresztül Nagyvárad szobrászatát is bemutatja.
2010. július 6.