A 2 méter magas sziklatömb alsó részén emberfejekkel szimbolizált harcoló tömeg jelenik meg. Közülük – nagyságban is – kiemelkedik egy fedetlen felsőtestű, csüggedt fiúalak.

Az emlékmű jobb alsó sarkától fölfelé szárnyaló madárraj röpül, a jobb felső sarokban szárnyát kiterjesztő turulmadár látható.

Az emlékmű talapzata macskakőből készült, és rajta is kis macskakő halom van elhelyezve, ami az utcai összecsapások harci eszköze volt.

Megkaptam a Polgármesteri Hivataltól az avatási fotón kívül a szobrász rögzített gondolatait az alkotásával kapcsolatban, idézem:

"Ha az ’56-os eseményekről beszélünk, rajtam mindig a beteljesedetlenség és a magára hagyottság érzése lesz úrrá. Ezt az érzést próbáltam megjeleníteni a szoborban, egyszerű, egyértelmű szimbólumokkal, melyek nem szorulnak külön magyarázatra.
Szinte evidens a harcoló tömeg, amely a szabadságért vív, a szabadságot szimbolizáló szárnyaló madarakká akar válni. De sem a harcoló tömeg, sem a kavargó madárraj nincs realisztikus hűséggel megfaragva, csak jelölve van a kép.
A hangsúly a tömegben magányosan, félmeztelenül, az októberi hidegnek kiszolgáltatottan álló, védtelen fiú, és a kő szorításából szabadulni képtelen madáron, a mi madarunkon van. Mind a két motívum egymást erősítve ugyanazt akarja nekünk elmondani: a magárahagyottságot, a beteljesedetlenséget. A fiú még kamasz, de a karja már erős, tettre kész, ám sejtjük, hogy nem válik férfivá és ezt ő is tudja, mert védtelenül áll a harc kellős közepén.
Ugyanígy a mi madarunk sem tud szárnyalni, mert a szabad madarak, az akkor már demokráciában élő országok nem segíthették a mi harcunkat. Ezek a madarak szétrebbennek, és nem segítik a madarunkat szárnyalni, a kő szorításából szabadulni.
A hatalmas kőtömböt meg akartam hagyni sziklának, egy hegyből kivágott sziklának, mivel úgy gondolom, hogy ez az emlékmű legerősebb uralkodó szimbóluma, ami elmondhatja nekünk ’56 tanulságát és oldhatja a vele kapcsolatos keserű érzéseket.
Ha megnézzük a csiszolt részt, látjuk, hogy sokféle tartalma, színe, összetevője van ennek a kőnek, amit együtt, egy erős sziklaként nézve látunk egy tónust. Ilyen sok összetevőjű, de egy tónusú sziklaként harcoltunk a legfőbb emberi értékért, ennek a sziklának a madara: a turul. De látnunk kell, hogy valaminek a részei vagyunk, el kell tudnunk helyezni magunkat a világban, így teljesíthetjük be mi, amiért apáink, nagyapáink harcoltak - így lehetünk egy erős tónus.
Persze minden emlékműnek, szobornak, képzőművészeti alkotásnak van még egy fontos szerepe: díszíteni akar. Ezért tudásom legjavát igyekeztem nyújtani, hogy a település egyik dísze lehessen ez az emlékmű."

A 8 éve fehér mészkőből készült szobor felújítása folyamatban van. A 60. évfordulóra már az avatási állapotában lesz látható.

---