A Rákoskeresztúri zsidó temetőt 1891-ben nyitja meg a főváros és a zsidó hitközség. Freund Vilmos tervező a temetőfal mentén családi sírboltokat tervez. Az árkádsír pályázatot bár Lajta Béla 1903-ban megnyeri, nem épül meg. Csak néhány sírbolt épül a temető kerítése mellett. Ezek egyike a Schmidl-síremlék. dr. Schmidl Miklós jogász építtette szülei részére. A http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=1082 Lechner Ödön és Lajta Béla közös munkájának nevezi, azonban a megadott forrás szerint „az egyik majolika téglán egyedül a „Leitersdorfer Béla építő” szignó áll”. A műemléki felújítást Wagner Péter és Kőnig Tamás építészek végezték.
Dávid Ferenc műtörténész ezt írja róla: „Barátságos sírbolt: a századelő legeredetibb alkotásainak egyike. Metszete rövid függőlegesekre helyezett parabola, folyamatos vonal a földtől a csúcsig, majd vissza a földig, a kunyhó, a hajlék egybeszabottságát kifejezendő … vagy díszíti inkább a mézeskalács puhaságával, kerekdedségével.”
A síremléknek kívülről kék mázas kerámia burkolata van, melyen növényi indák tekeregnek, és mozaik rózsák díszítik. Az indák végén mákgubó (én annak látom), ami a forrás szerint gránátalma is lehet. A bejárati kovácsoltvas kapu mellett két korsó „melyekből virtuális indák ágaznak ki. Azért virtuálisak, mert valójában vonalaik nem külön plasztikai elemek, hanem csupán a kerámiatáblák fugái. A termések viszont annyira pontszerű-magasplasztikák, mintha a burkolat tartócsavarjai lennének.”
Miután Szegő György írásában szakszerű leírás van a sírboltról, idézem: „A Schmidl sírbolt jellemzői: a síkból kiemelkedő váza- és növénymotívumok. Az oromcsúcson egy hatszirmú, Dávid-csillag alakú virág. Alatta három mélyített mező. A szélsők mintha hangszerdoboz (lant vagy hegedű) akusztikus nyílásai lennének, amelyek negatív íveibe szárny-motívumok simulnak. A mély felületekben mozaik, világos színű – a mélykék mezővel komplementer viszonyú – kerettel és nagy nyíló rózsákkal, melyek az alsó olaszkorsó reliefek középtengelyébe komponáltak. Ugyanígy a középső, kapu feletti szív alakú, mélyített mozaikfelület alján is világos tónusú rózsa látható, mely az alatta domborodó „fonott” kerámiakosárból nő ki. A virágra, mint középpontra szerkesztett, íves mozaik felirat: „SCHMIDL SÁNDOR”, alatta koncentrikusan a „CSALÁDJA” sor. Az egész homlokzat, a bőrsejtszerű-burkolat és a négy kiemelkedő plasztikai motívum, valamint a négy bemélyedő elem organikus hatásúak, szinte élő-születő szervezetként hatnak. A sziluett virágbimbószerű, egy frizurát idéző antropomorf női arc kontúrját is sejteti.”

---