A Sevcsenko utca elején már korábban is volt az ukrán nemzeti költőnek egy emléktáblája. Ukrajna függetlenségének 25. évfordulóján az 5. Sz. Középiskola épülete mellett egészalakos bronzszobrot állítottak. (Az iskola épületében gyűjtötték össze 1944 novemberében a környék magyar nemzetiségű férfilakosságát, és innen szállították őket a sztálini haláltáborokba. Erről az iskola falán egy 1994-ben elhelyezett márványtábla emlékezik meg.)
A szoborállítás kezdeményezői a Kobzar Jótékonysági Alapítvány vezetői voltak. Az alapítvány azonban nem tudta fedezni a költségeket, ezért Babják Zoltán polgármesterhez fordultak, akinek sikerült megszerezni Grezsa Istvánnak, a magyar kormány külhoni befektetésekért felelős miniszteri biztosának segítségét, és így a Magyar Kormány is anyagilag támogatta a Nagy Kobzos szobrának felállítását. Ezen felül még sok Bereg-vidéki lakos is hozzájárult a költségekhez. Vannak persze békétlenkedők, akik nehezményezik, hogy Beregszászon az ukrán irodalom Petőfijének állítottak szobrot. Az avató beszédben Babják Zoltán pedig éppen ebben látta a dolog jelentőségét, a két nép összekötőkapcsa lehet a két szobor, és ezután közösen koszorúzhatnak magyarok és ukránok Petőfinél és Sevcsenkónál.
Az alkotás Vaszil Olasin neves kárpátaljai szobrászművész munkája. A költő egy padon ül, kezében a Kobzar feliratú verseskötetét tartja. A szokásostól eltérően az alak nem az időskorú, nagybajuszú portré alapján készült, hanem a fiatalkori önarcképe idealizált változatát láthatjuk.
Tarasz Sevcsenko költő és drámaíró, festőművész, társadalmi és politikai aktivista, etnográfus, népművészet kutató, Ukrajna és az ukránok nemzeti büszkesége, a modern ukrán irodalmi nyelv létrehozója. Verseit több mint 100 nyelvre fordították le. Magyarországon legismertebb verse a Végrendelet című műve, amely Weöres Sándor fordításában így hangzik:

Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.
Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe –
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig o fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.
Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.

---

Angol leírás, sztori

The Taras Shevchenko memorial located in front of the street named after him. The statue was created by Vasil Olasin based on the artist's youthful self-portrait.