Az emléktábla avató meghívóján olvastam:
"Blaskó János festőművész igent mondott a művészetre, a magyar fiatalság tanítására és mindig mélyen hitt abban, hogy az etika az esztétikától soha el nem választható."

A "klasszikus" emléktáblán látható bronz portrét a festőművész szobrász fia mintázta.

Blaskó János festőművészről - innen: http://www.museum.hu/kiallitas/7778/Elfeledett_eletmuvek_IV_-_Blasko_Janos_festomuvesz_kiallitasa
"Idősebb Blaskó János Debrecenben született 1919. április 14-én, és Budapesten hunyt el 1988. március 11-én. A Képzőművészeti Főiskolát 1942-ben végezte el Burghardt Rezső és Glatz Oszkár növendékeként. Festői és tanári pályája a háború után, 1945-től bontakozott ki. Tanárként szinte a teljes vertikumában bejárta a magyar oktatási rendszer egészét. Évtizedekig volt az egri tanárképző főiskola rajzi tanszékének tanszékvezetője, tanár és művésznemzedékek jeleseit nevelte.

1947-től rendszeresen szerepelt országos és megyei kiállításokon, amelyeken számos díjat nyert (pl. Milánó város díja 1965, a Heves Megyei Tanács művészeti díja, 1973; az egri Akvarell Biennálé I. díja, 1974; a Salgótarjáni Városi Tanács díja, 1974; az egri Sorsforduló című pályázat díja, 1977). Művei megtalálhatók számos hazai és európai magán és közgyűjteményben (Budapest, Debrecen, Eger, Balassagyarmat, Debrecen, Milánó, Firenze stb.)

Fontosabb önálló kiállítása volt Szilvásváradon (1963), Verpeléten, Gyöngyösön (1967), Egerben (1967, 1969, 1974), Debrecenben, Balassagyarmaton (1975). A Műcsarnokban 1977-ben volt gyűjteményes kiállítása. Többször szerepelt külföldön rendezett kollektív tárlatokon is (pl. Milano, 1965; Nemzetközi Festészeti Biennále, Firenze, 1972; Szocialista országok Nemzetközi Festészeti Biennáléja, Kassa, 1973).

Az életmű nagyobb része az örökösöknél, rokonoknál található, az elmúlt harminc évben nem szerepelt kiállításokon. A hagyaték javának egybegyűjtése és bemutatása a megemlékezésen túl a hatvanas-hetvenes évek művészetének most kezdődő újragondolását is segíti, színesíti."