Keszthely déli részén, a Fenékpuszta nevű területen áll a régi Fenéki csárda vagy Vámház. A Balaton vizén itt régóta volt kikötő. Másrészt átkelőhely, révhely is volt, mivel régebben a Zala folyó torkolata és a Balaton kezdete itt jóval szélesebb vízfelületet jelentett. Gróf Festetics György, aki a hatalmas hitbizony ura, a híres "Georgikon" alapítója volt, építtetett egy sor komp- és vitorláshajót a Balatonra. A hajóépítő műhely itt, a fenéki kikötő mellett a vámház udvarán volt. Az 1839-ben Festeticsek által megépített 87 méter hosszú fahídon való átkelésért hídpénzt kellett fizetni, egészen az első világháborúig. A hajósoknak, halászoknak, révészeknek, hídpénz szedők és fizetők intézték a vámházban a hivatalos ügyeiket. Az itt áramló vagy várakozó forgalom kiszolgálását pedig az épületben lévő csárda teljesítette.

A Vámház ma is áll, mellette ma is óriási a forgalom, de már gépkocsik áradata halad egész nap. Az épületben „korcsma” és büfé működik. Érdekes tárgyak kiállításként díszítik belső falait.

Az épület északnyugati sarka és a 71-es út között áll a Phoenix gálya emléktáblája.

Teljes egészében fafaragó munka. Két függőleges tartóoszlopa legfelül csigaformára faragott. Köztük két fatábla van. A felső szélesebb táblára mélydomborműves módon faragtak egy kétárbócos hajót. Alatta szalagmezőre vésett felirat:

1797 PHOENIX gálya 2006
Épült Festetics György Fenéki Hajóépítő Műhelyében
Állította a Nők a Balatonért Egyesület Keszthely és Vidéke Csoport

Az alsó keskenyebb táblára ez van vésve:
Támogatók: Helikon Kastélymúzeum, Balatoni Hajózási Rt.
Berki László korcsmáros, Eurófa 2000 Kft.
Faragták: Bereczky Csaba, Edvi Gyula, Jankovics Tamás

A Phoenix gálya a Balaton valaha volt legnagyobb vitorlása volt. Cséby Géza - "Phoenix, a porából megelevenedő gálya" című anyagából írt blog az interneten olvasható. Annyira alapos és érdekes, hogy ide idézem:

"A Balaton valaha volt legnagyobb vitorlását több mint kétszáz éve építtette a keszthelyi Festetics család, a legendás Phoenix gályának azóta sem volt párja a tavon. A Phoenix nem a család első, hanem "csak" a legnagyobb hajója volt, a hossza (felső rész) elérte a 31,21 métert.

A gálya megépítése mondhatni szükségszerű volt, a 18. század elején Keszthelyre költözött Festeticsék ugyanis hamar ráébredtek a tó hajózásának fontosságára, és persze az ebben rejlő gazdasági lehetőségekre. A török kiűzése után benépesült települések lassan élettel teltek meg, fellendült a Balaton északi oldalán a szőlőművelés, a déli oldalon pedig a kereslet a zalai építőkövek iránt. A költségek növekedése miatt egyre nagyobb gondot jelentett a rendkívül fontos só szállítása is.

A Festeticsék első sószállítója a Christoph gálya volt, amely 1750 és 1760 között épült. Noha gondosan ápolták, 1790-re tönkrement, így meg kellett építeni az utódját. Antonio Borri (vagy Bori Antal) 31 évesen eleve azzal a szándékkal érkezett a Festetics-birtokra, hogy megépítse az új sószállítót, a Phoenixet.

Borri házon belül is versenyben volt a hajó megépítéséért, de végül az ő terve futott be győztesként. A hajó deszkáinak válogatott fáit Somogyból hozatta, közben a Christoph megmaradt és használható részeinek felhasználásával megkezdte az építkezést a fenékpusztai hajóépítő műhelyben. Érkezett fa a zalai erdőkből is, az evezők kőrisfáit a csurgói uradalom biztosította, a szegeket pedig Grazból hozatták.

A Balaton máig legnagyobb vitorlás hajóját végül 1797. július 15-én (vagy 16-án) bocsátották vízre, ezt írta róla a Magyar Híradó: "Magyar Tengerünkön is látjuk már lebegni a boldog jövendőre mutató kereskedőhajó vitorláit, melyek megáldatása és Phoenixé lett elneveztetése, jeles tzeremóniával ment véghez e folyó hónapnak 16-dikán délután számos uraságok jelenlétében, kiket a tzeremóniák előtte is gazdagon megvendéglett a Gróf Ur."

A gálya alaposan lerövidítette a só szállítási idejét a korabeli krónika szerint: "Amely sót eddig t. i. Pest vármegyéből szinte egy hét alatt szállítottak sok szekerek Keszthely és vidékére: most azt el lehet szállítani minekutánna gálya jár a Balatonon, felényivel is kevesebb idő alatt."

A Magyar Kurír is lelkendezve írt a hajóról, kiemelve, hogy háromszáz emberrel a fedélzetén is alig merült a vízbe, és azt, hogy kis szélben is nagy sebességre volt képes. Noha a Phoenix merülési mélysége csekély volt, így sem közvetlenül a parton, hanem partközelben kötött ki, a rakományát pedig csónakokon szállították a partra.

A tölgyfából készült, a Magyar Híradó szerint 300 ezer kiló teherbírású Phoenix (Balaton)Kenese és Fenékpuszta között szállította az árut, és néha a Festetics család vendégeit is. Az 1798-as leltár szerint a gálya hossza alsó részében 15 öl (kb. 28 m), felső részében 16,46 öl, szélessége 3,04 öl (5,76 m), magassága 1,03 öl. Felsoroltak három árbocfát, három vitorlát, köteleket, láncokat különféle méretben és hosszúságban. A gályán három ajtót és 16 darab keményfa evezőt számláltak meg, továbbá volt rajta egy szoba 4 ággyal, 10 szekrénykével és egy vörösre festett asztallal. A falon Szent György képe függött.

Festetics György 1819-ben halt meg, fia, László 1820-ban rendelkezett a Phoenix felújításáról és belső átalakításáról. Festetics László a felújítás után aztán azonnal új hajó terveztetésébe fogott, ez 1824 és 1827 között készült el. A Phoenix 1827-1830 között pusztulhatott el."

Egy 2006-os forrás (Treszler Vera: Emléktáblát avatnak Fenékpusztán) szerint: "A Nők a Balatonért Egyesület kezdeményezésére a Phoenix Gálya emlékére avatnak táblát május elsején Fenékpusztán. A délután két órakor kezdődő rendezvényen a Helikon Kastélymúzeum Igazgatója, dr. Czoma László mond ünnepi beszédet."

Az alkotás földrajzi koordinátái: 46.709680, 17.248234. Keszthelyi Sándor fényképei 2016. szeptember 9-én készültek.

---