A Csapó utca sarkán álló Alföldi-palota épülete elé helyezték 1967-ben a lebontott szovjet emlékmű helyett Pátzay Pál alkotását, az új Felszabadulási emlékművet. Eredetileg nagyon magas talapzaton állt, közvetlenül az út szélén.
A szobrot úgy helyezték el, hogy a háttérben a palota sima, modern felülete adta a hátteret. Az épület 1940-ben épült modern stílusban. A szobor építészeti tervezője Weichinger Károly volt 1967-ben.
1990 után a talapzat alsó részét, a régi képen látható körben futó szövegnél levágták. Ezzel az alkotás lényegesen alacsonyabbra került, és így az eredeti elgondolásból már nem sok maradt.
'Debrecen népe jövendőjével köszönti felszabadulását!' – ez állt rajta körben.
A magas talapzat előtt a szovjet hősök nevei voltak bevésve a mészkőtáblákon. A neveket, a hősi halottak neveit 1993. október 23-án csiszolták le a kőlapokról.
Kissé beljebb helyezték, és új címet adva neki, azután mint Debreceni család áll továbbra is a szoborcsoport, a maga másfélszeres életnagyságával.

A szobrász az addig megszokottól ellentétesen nem katonákat ábrázolt művén, hanem egy teljesen átlagos kis családot. Modellje nem volt. Az apa és anya alakja között középen, a hangsúlyos, fő helyen látjuk a kisgyermeket, a jövő zálogát. Az alkotás emberalakjai leegyszerűsítettek, semmi aprólékos részletet nem lehet felfedezni rajtuk.
Az avatásról szóló dokumentum: jadox.meliusz.hu

Egy apró adalék a szobor történetéhez: srvcom.debrecen.hu
2009 kora nyarán írták fel a szobor talapzatára az alkotó nevét, teljesen megtévesztő módon. Idegenvezető ismerőseim mesélték, hogy az általuk vezetett csoportokban már nem egyszer megkérdezték: hogyan is kell érteni ott azt a feliratot? Nem írták oda mellé, hogy 'alkotta'. Arról nem is beszélve, hogy az alkotás címét kellett volna elsősorban feltüntetni, természetesen az alkotó nevével együtt.

A mostani elhelyezésben szinte már elvesztette városképi jelentőségét. Főleg, miután sétálóutca lett a Piac utca ezen szakasza.
Az alkotóról: www.facebook.com