A Budapesti Negyed adattára Bódi Ferenc nevén jegyzi a síremléket, Hadik Magda alkotásaként:" Bódi Ferenc (építészmérnök, egyetemi tanár; Hadik Magda szobrász férje) 1909-1993 [Hadik Magda]."
Ugyanakkor az emlék hátoldalán szerényen felvésett felirat szerint itt nyugszik maga a művésznő is. Elgondolni nem tudom, milyen érzés lehet majdani síromra emléket faragni (?)

Bódi Ferencről a fentieken kívül nem sok információt találtam. Egy építész, aki tanított is, Hadi Magda férje.
A síremléken egy szerény, csinos, fiatal lány alakja áll. Nem tudok szabadulni a gondolattól, talán a művész saját, fiatalkori önmagát formálta meg.

És ha már az ő síremléke is, a nőalakot is elnézve, igazolva látszik, Hadik Magda művészetének központi eleme "az emberi érzelmek kifejezése" (Artportal). Ugyanonnan: "Szobrászatát a tömbszerűség, a zárt, lehatárolt formák jellemzik."

Érdekes cikket találtam róla és munkásságáról: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/muveszetek/hadik-magda-az-eleven-portrek-muvesze
Ars poetica-ja talán a házaspár mindkét tagjára igaz:
„Találd meg magadat, ismerd fel, hidd, hogy csak egy kicsiny kő vagy az élet végtelen mozaiktábláján. Nem véletlen, hogy megszülettél, hogy pont oda helyeztettél, ahol vagy. Érezd, ott kell hivatásodat betöltened. Ez törvény, a te törvényed, amelybe csak a felismerés tudatosságával, cselekvéseiddel, alkotásaiddal simulhatsz bele. Ezért születtél, ezért a beteljesedésért kell élned. Így hatsz, alkotsz, gyarapítsz.”

---