Gyönyörű. ...és semmit sem tudok róla! Tökéletes állapot: megfelelő alap a megismerkedéshez, a prekoncepciók nélküli befogadáshoz.*

Adott a jász főváros, adott egy megbokrosodott ház-elő, és adott a talány, vajon ki alkothatta és mikor. Anyaga alumíniumként kong és színeződik. Szignó sehol.

A házból távozó hölgyhöz rohanok, "Tessék mondani, mit tud erről a lányról?" - "Amióta ideköltöztem, azóta itt áll, '60 óta." Valószínűleg tehát a ház átadásakor ült ide. Akkor még nyílt terep lehetett itt: nővénytelenségétől fogva jól belátható volt ez a sarok, ahogy a sétáló a Lehel vezér tér felől érkezett - hívogatón pihenve csábította át a zebrán az erre a korzózókat. Ma már csak szemérmesen megbújva mereng. De továbbra is első pillantásra szerelem, ahogy derűs-visszafogott mosollyal, leheletfinom egyberuhában ő, itt, van.


---

* a történet folytatódik: máris tudunk róla sokat.

Ády és Vera is kutatott, de a történet folytatásában Kiss Kati tagunk volt a legsikeresebb. Kis kérdezősködéssel kiderítette, hogy az 1971-ben, Sáros András szerkesztésében megjelent "Jászberény műemlékei, emlékművei, emléktáblái" c. kiadványban ez szerepel: "A Nádor utcai házak előtt "Ülő lány" Horváth Ilona bp-i szobrász alkotása. 1963-ban áll. /Műeml. Albiz. jegyzőkönyve 41/1963./" - 60 helyett 63 tehát.

Illetve időközben még azt is megtudtam, hogy a helyiek "Éva" néven szólítják a hölgyet :)

Ezúton köszönöm a segítséget minden lelkes jászberényinek, közvetve a Jászberényi Múzeum munkatársának, valamint Katinak, Verának és Ádynak is!


A "hivatalos" elnevezéssel viszont még vitatkoznék picit, mert a Katitól kapott jegyzőkönyvi kivonaton az látszik, hogy az Ülő lány kifejezést, tollal, utólag tették idézőjelbe, mintha begépeléskor még nem lett volna a mű címe. Egyébként is elég laza és szabatos volt anno a névadás, így szerintem még kiderülhet, hogy a művész más nevet szánt Évának.

---