"2007. június 3-án Trianon Emlékművet leplezett le Harrach Péter az országgyűlés elnöke és Pásztor Béla polgármester.... Az emlékmű megjelenési formájában ÉLETFA, amely a múlt fájdalmát hordozza, de benne van a jövőbe vetett hit gondolata is. A mű alkotója Módy Péter szobrászművész és alkotótársai: Farkas Zsolt rovásszöveg megalkotója, Horváth István a kövek formálója, Kerstner Róbert a korona meg-formálója, Konkoly György a betűk és a kövek kialakítója és Szőlősi László a fafaragás elvégzője."
Részlet: Veresegyház és környéke útikalauz, Veresegyház, Schmidt Ferenc

Szeretem Verest! Is. A veresieket is. Az első veresit - Erzsikét - 17 évesen szerettem, kamaszosan, Ő nem tudta.
De nem csak Verest szeretem. Ott a Margitán ez a néhány sor is eszembe jutott. A veresi és sok más emlékmű kapcsolja össze juttatja eszembe - remélem másoknak, sokaknak - amit az író sem mert leírni.

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe."

"De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Részletek, innen:http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1547/karinthy-frigyes-level-kisfiamnak-trianon-emleknapjara