Újbuda önkormányzata még 2015-ben írta ki azt a pályázatot, amit ennek a rendhagyó, de nehezen bemutatható emlékműnek terve nyert el. A koncepció eszmeiségét érzékelteti a következő idézet: "Egy olyan eseményre való visszaemlékezésről gondolkodunk, ami nem a régmúltban történt, a személyes átélés hiányában, a megváltozott társadalmi, gazdasági környezetben mégsem olyan közelségből emlékezünk már rá, ahonnan magától értetődően történik az emlékezés. Az emlékmű ezért nem csak a konkrét visszaemlékezés aktusát, hanem a forradalom emlékével való kapcsolatba kerülés folyamatát is szeretné segíteni."
A fizikai megvalósítás struktúráját mutatja az utolsó kép.

A körtér középpontjában álló, jól ismert Gomba épülete körül egy speciális betongyűrűt hoztak létre, ezen fut körbe Örkény István (az 1956-os forradalomban való részvétele révén is ismert Kossuth-díjas író) művéből vett idézet.
Az emlékmű rendhagyó jellegének eleme, hogy az emlékezést segítő szövegrész szárazon nem, eső hatására látható. A jelenségnek üzenete van (ld. a koncepció, folyt.): "Ez a jelenség utalhat a hiányra, és az emlékezés dinamikájára is: az emlékmű változékonyságában élővé, újra és újra felismerhetővé válik – akárcsak az emlékképek, amelyek időről időre felszínre kerülnek, majd átmenetileg újra elfelejtődnek. Az emlékező felirat mindig ott van, akkor is, amikor nem látjuk. Ez a tudás, a láthatatlan ismerete hozzájárulhat az emlékezés fenntartásához. Budapest, minden nyelvén a világnak, azt jelenti, hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület....."

Az emlékmű tehát nem mindig mutatja meg magát, de szinte nem fényképezhető. A gondolati háttér röviden nem összegezhető. Érdekes az elgondolást bemutató, a források között található koncepció, ajánlott elolvasása.
Ami még elgondolkodtató: az elfogadott koncepcióban jelzett Örkény-idézet a Galambok című mű egy részletét tartalmazza. "A fecske röptét nem lehet előre látni, de szinte a levegőbe tudom rajzolni a pesti utcák galambjainak röppályáját, ahogy fölrebbentek egy robogó autóbusz elől. Először szelíd félkörben ellibbentek a jármű útjából, aztán ugyanilyen szelíd ívben fölfelé szálltak s végül megtelepültek a házfal egy kiugró párkányán. Most ugyan hiába próbálnám röptüket a levegőbe írni. A galambok nem lelnek egy tenyérnyi biztonságot, ahol megpihennének. Röpdösnek, kavarognak, cikáznak összevissza, mint egy őrült agyvelejében a gondolatok. Mélységes szánalom fog el. Talán ők az egyetlen élőlények ebben a városban, akiknek a forradalom éppolyan értelmetlen és félelmetes, mint egy égiháború. "
A megvalósult alkotáson változtatás látszik, az 1956. november 2-án született Fohász Budapestért részlete jelenik meg a látványbetonon.
"A kerek világon, minden térképen és glóbuson, ma átírják a nevedet, Budapest. Ez a szó nem várost jelöl már. Budapest ma ennyit tesz, mint a tanknak neki lehet menni puszta kézzel. Budapest, minden nyelvén a világnak, azt jelenti, hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület..." A teljes szövegrész olvasható esőben, ill. itt: http://1956.ujbuda.hu/

---