Idén október 23. az egész országban a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról szólt. Az országban mindenhol emlékműveket állítottak, szobrokat avattak.
A Nagy Imre Emlékház, a politikus egykori lakhelyének hátsó kis kertjében eddig egy, a miniszterelnököt ábrázoló mellszobor állt, a falba illesztve pedig egy táblán azokról a társairól emlékeztek, akik az ellene folytatott per kimeneteleként osztoztak sorsában.

Az Emlékház "emlékjel" állításával emlékezett az évfordulóra. A kertben négy üvegtáblát helyeztek el, ami összefogja, egyben hátteret ad az eddig ott elhelyezett emlékeknek. A táblákon ABC sorrendben azoknak a mártírhalált halt hősöknek nevei olvashatók, akiket a forradalom áldozataiként kivégeztek, életüket adták ezért az ügyért.

Az emlékjelek avató ünnepségén Jánosi Katalin és Kende Péter beszéde után Mécs Imre mondott avató beszédet. Rövid összefoglalót tartalmaz az első, videofelvételen megtekinthető az avató ünnepség a második forrásnál. Gondolatfoszlányok az elhangzottak alapján:
A "négy légies emléktábla" feliratai egybeszövik a forradalom egymás nélkül elképzelhetetlen résztvevőit. A betűszövet hálószerűen kapcsolja össze a forradalom nagyjait, azokat, akiket a "forradalom egybekötött".
Fontos gondolat: "...az örökkön jelen lévő, mégis láthatatlan történelem" mindenkit körül fon.
Ez a gondolat átvisz a "láthatatlan emlékmű" (Móricz Zs. körtér) elgondolásához, ami célzottan nem csak az emlékezést akarja fenntartani, hanem éppen annak módjára próbálja a figyelmet felhívni. Éppen csak a változás, eltérések hatásának összevetésével.
Itt a történelem szereplői, a történtek tárgyszerűen rögzítésre kerültek, de számomra a kettő egybecseng.
Különösen meggyőző volt ez a nappali és az esti fények megvilágításában készült fényképek egybevetése után. Az esti fotókon a tiszta, áttetsző üveglapon fekete színnel rögzített nevek fehérnek tűntek, Nagy Imre tükörképe elválaszthatatlanul vetült a címet is magán viselő üveglapra, az első "jel"-re.

---