A sokak által csak Oby-ként emlegetett író, költő, lapszerkesztő, legendás alakja volt a magyar sajtótörténetnek."1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapította az Igazság című lapot, amelynek szerkesztője lett.... 1956. december elején letartóztatták, később halálra ítélték", csak hét év múlva szabadult. Mellőzött lett, sportlapot szerkesztett. 1990-et írunk, amikor újraindul az Igazság, de politikai falakba ütközve megszűnik, ekkor indítja el egyszemélyes lapját a Vagyok-ot, amelyet haláláig szerkesztett.
1992-ben először hívta meg kedvenc tartózkodási helyére, őrbottyáni parasztházába az általa alapított Igazság Baráti Társaság szimpatizánsait.

"Az őrbottyáni találkozó után kilenc évvel közadakozásból emléktáblát avattak a Rákóczi út 148. szám alatti parasztházon. Az emlékművet a Művészbarátok Egyesülete és az őrbottyáni önkormányzat együtt állította. Obersovszky Gyula bronzba öntött portréját Búza Barna szobrászművész mintázta, a szöveget Szabó Mihály véste carrarai márványba. Az emléktáblán Obersovszky Gyula egyik versidézete is olvasható:"

"Nem tudom megadni magam,
sem életnek,
sem halálnak.
Élek, mint egy abbamaradt
sóhaja a tájnak."

Érdekesség még, hogy eme emléktáblához használt Obersovszky Gyulát ábrázoló bronz érme eredetije a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában van.
Az idő vasfoga is látszik, az esőzések miatt a bronz plaketten lefolyó víz megfesti a márványtáblát, az egykor arany betűk lassan színűket vesztik.

---