Martsa István lekerekített formavilágú, szinte puhának tűnő szobrokat alkotott. Egyikük az évtizedekkel ezelőtt igen népszerű Zuhanyozó nő, amely sokáig a siófoki pályaudvar peronjának üdítő dísze volt. A déli parton közlekedő vonatok utasai, a nyaralók mind ismerték. Az 1960 körüli képeslapok tanúskodnak eredeti helyéről - lásd a fotók között - és környezetének eredeti kialakításáról. Eredeti helyén, a vasútállomás területén szabálytalan négyszög alakú medence tartozott hozzá, a szobor különösnek ható beállítását pedig a hátulról spriccelő víz sugarai magyarázták. Érdekes, ötletes kompozíció volt.

A szobor később a siófoki pályaudvar nagyszabású rekonstrukciója, átalakítása miatt lebontásra került, majd végül a szépen megőrzött állomásépület város felőli oldalán, a Millenium parkban állították fel. Elhelyezése nem rossz, de az eredeti medence és a hátulról lövellő víz nélkül értelmezhetetlen a különös póz. Ma a Zuhanyozó nő egy újabb szökőkút közelében, de attól függetlenül, néhány méterre, önmagában, növényekkel körülvéve áll, így kevéssé érthető. Példa arra, hogy sok szobor a megtervezett helyén és kialakításban érthető csak: ez a szobor szökőkútszobornak készült és abban a kialakításában teljes. (Példa még erre Madarassy Walter szegedi nőszobra is - Fekvő nő, megtaláljátok ezt is a Szoborlapon - amely mindössze pár évig feküdt egy medence szélén a Megyei Tanács előtt, majd Lenin került a helyére. Újabb helyén ehhez sem épült már medence, önmagában helyezték el, holott a nőalak hirtelen mozdulatával a víz felé fordult, fürkésző tekintete a spriccelő vízsugarakra irányult. Jelenlegi elhelyezésében érthetetlen a figyelő alak.)

Martsa István egykori budapesti, József utcai műteremháza a Kulturális Örökség Napjai keretében néha látogatható, kertjében több szobor gipszmásolata áll, így a Zuhanyozó nőé is. (A házról, a műtermekben dolgozó művészekről - például Pátzay Pál, Mészáros László, Grantner Jenő, Várady Sándor, Megyeri Barnabás, Ferenczy Béni, Mikus Sándor, Vigh Tamás, Kiss Sándor - szól a szobrász ma is ott élő özvegyének, M. Szűcs Ilona festőművésznek a könyve, címe: Egy műteremház a Józsefvárosban. Kiadja a Budapesti Városvédő Egyesület, 1999)

Érdemes elolvasni a Mai Magyar Művészet c. sorozat Martsa Istvánról szóló kötetét is, megismerkedhetünk főbb alkotásaival. (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1974)