Réges-régi idők, amikor kánikulában, a legnagyobb hőségben és természetesen délidőben, térképpel a kezemben ügettem Hévíz utcáin, hogy a listámon szereplő alkotásokat becserkésszem. Ez még az "idők" kezdetén volt. Azóta nem tudom megfejteni, mit is találtam?

Amit kerestem, az Artportal bejegyzése alapján: "Díszkút (mázas pirogránit, 1987, Hévíz, BM Gyógyintézet)" http://artportal.hu/lexikon/muveszek/furtos-gyorgy-531 [2018.11.02-től a keresett kutat ld. a kapcsolt lapon!]
És cím szerint megérkeztem, bár a kiírt intézmény neve "szanatóriumra" változott. Udvariasan tessékeltek ki a belső udvarra, ahol körben napozóágyakat helyeztek el, amik üresek voltak. Emlékszem, futó gondolatként átröppent a fejemen, ki lenne, aki ebben a hőségben éppen a zárt udvaron, levegőtől viszonylag elzárva akarna itt feküdni.

Középtájt áll a díszkút. Csinos darab, tehát fényképeztem... és cikáztak a gondolataim. Ez a kút nem az, amit kerestem. Hogy lenne pirogránit, hiszen fém! De jó helyen vagyok, a megadott címen!? Érdeklődésemre megerősítették, ez a cím, de csak ez a kút áll a területükön, nem válogathatok.
Díszkút létére csont száraz, sehol nem láttam semmiféle jelét annak, hogy kútként működne, ill. hűsítő párát szolgáltatna az ott nyaralóknak, de nekem sem adódott segítség.

Mostanáig vártam, megadtam az esélyt. Nem találtam alkotót, adatot. Mindig ugyanaz bukkant elő, itt Fürtös egy alkotásának kéne állni, de ez nem lehet azonos.
Sajnálom, hogy hiányos a lap. A Díszkút fotózása nekem mégiscsak élmény volt. Egyrészt a "zsákmány" öröme, másrészt a fény-árnyék játéka, amit hazahoztam és amiben gyönyörködtem ahányszor nekiiramodtam az infó-keresésnek. Mert attól függően, hogy állva, vagy leguggolva készítettem a felvételt, a magas, toboz-szerű struktúrát mutató mű darabjai hol homorú, hol domború formát mutattak, néha tölcsér, vagy talán harangvirág látszványát keltve, holott valamennyi darabka egyforma lapka, enyhe domborulattal.