Berhidán nem túl sok köztéri alkotás található, pedig a település nagysága azt feltételezné, hogy több emlék áll itt. A kevés alkotás egyike a XVIII. század második felében állított Szent Flórián-szobor.

„A hagyomány szerint Peremartonban hatalmas tűzvész pusztított, amely csodával határos módon Berhidán megállt. Ekkor emeltették hálából és tűz elleni védelmül Szent Flórián szobrát, amelyet bántai fehér homokkőből faragtak. Ezt nevezik „szomjas kő"-nek. A szobrot, amely erősen megkopott, minden esztendőben Flórián napra az asszonyok lemeszelték. Előfordult, hogy ősszel is fehérre meszelték. A háztetőről felcsapó lángokat pirosra, a dézsából kiömlő vizet pedig kékre szokták festeni. A szent névünnepén, május 4-én a szobrot virágkoszorúval is feldíszítették. Környékét mindig rendben tartották, bár virágokat ide nem ültettek, mivel füves terület közepén áll a szobor, ahol libákat szoktak legeltetni, s a gyermekek is szívesen játszottak itt. Fákat viszont telepítettek köréje, azonban az 1950-es években a helyi tanácselnök ezeket kivágatta. Az utóbbi három-négy esztendőben a tűzoltók gondozzák a szobrot, akik nem engedik meg kifestését."
Peremarton Berhida része, 1939 óta tartozik Berhidához. Az 1900-as évek eleji anyakönyvekben sok esetben "Berhida Peremarton" a település bejegyzése.

A bántai fehér homokkő az ösküi Bántapuszta ókori eredetű kőbányájaból származott.

A szobor állapota nem túl jó, talapzata pedig a megszokottól eltérően vakolatlan tégla. Ebben rejlik érdekessége is, mivel nem sokszor láthatjuk, hogy miképpen formálták meg a hasonló alakú talapzatokat – téglából.

Felállításának pontos ideje nem ismert, ahogy készítőjének neve sem.

---