Hosszú, gazdag életpálya volt az övé, az olvasói nagyon szerették. Szerették egyszerűségében és nagyszerűségében, ahogy azt regényeiben a hősök lelkivilágának részletes ábrázolását bemutatta. Páratlan írói munkássága volt, fáradhatatlanul töltötte meg élettel az üres papírlapokat. Már életében is sok elismerést és díjat kapott, de a hálás utókor nem feledi Őt. Halála ötödik évfordulóján kopjafát avattak a róla elnevezett emlékparkban. A kopjafa is olyan, mint az élete volt: egyszerű, mégis harmonikus. Neve rovásírással is szerepel rajta, valamint születési és halála dátuma, a felső kissé csúcsosodó harmadát fémmel védik a rossz időjárástól. A kopjafa előtt kis műkövön találjuk a megemlékezők neveit.
Az alkotás Márkos Levente keze nyomán jött létre.
Sajnos az idő vas(fa)foga már látszik, a fa széthasadt, komoly erózió nyomai látszanak. A kis kövezett területen még egy zászlórúd kapott helyett a magyar lobogóval.

---