2016. júliusában kilenc tagú sorozatot, vagyis valamennyi magyar, őshonos kutyafaj karéjban elhelyezett szobrát avatták az újból önállóvá vált Állatorvosi Egyetem kertjében.
A csoport ötlete már régen megfogalmazódott az alkotó részéről, de ez az alkalom adta a megvalósítás lehetőségét. Ugyanakkor két támogatót is talált az ügyhöz az egyetem rektora és egy író-politikus személyében. Nem egészen szokványos módon a mindössze egy hónap alatt elkészült sorozat első öt tagját már június 30-án már felavatták (körülményeket ld. a 2. forrásban), majd a "kilencek" létrejötte után sor kerülhetett a teljes szobor-sorozat avatására.

A kilenc, minden részletében áttanulmányozott, őshonos kutyafaj: puli, pumi, mudi, magyar vizsla, drótszőrű vizsla, magyar agár, erdélyi kopó, kuvasz és komondor. A szubjektív indítás után (puli) az egyes fajták bemutatásánál elég ötletszerűen sikerült haladnom.
A körben elhelyezett kilenc kutyafaj csapatához egy ösvényen lehet bejutni, ahol a kis ösvénytől jobbra a áll az erdélyi kopó "képmása".

Az erdélyi kopó "virágkora" a középkor volt, hiszen a főúri nemesek akkor éltek talán leginkább a vadászat szenvedélyének. A mező- és erdőgazdálkodás változásával a fajta is alakult, így két típusa ismert: a hosszúlábú (erdei vadászatok, nagyvad) és a rövidlábú (apróvad) erdélyi kopó. A 20. század végén sajnálatosan a fajtát közel kipusztították, 1968-ban kezdődött újratenyésztése.
Amit látunk (megjelenés): "Fejformája, nyaktartása, törzsének arányai, erős és izmos végtagjai, faroktűzése a közép-európai kopó típusára jellemző. Közepes termetű kopófajta. Az erdélyi kopó testfelépítése hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Atletikus, nem durva, de nem is vékony csontú."
Tulajdonságai, jelleme: "Jóindulatú, bátor, kitartó. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott, temperamentumos. Igénytelen, a szélsőséges időjárást is bírja."
Egyéb tudnivalók, részletek, egyben az idézetek forrása: http://www.erdelyikopo.net/content/241-szamu-fci-standard-magyar-nyelven-hu

---