Modrovits Gergely (1813-1884) apát szobrát 2000. június 17-én avatták fel Zalaapátiban. Az apátnak azért emeltek szobrot a településen, mert sokat tett a faluért, és a szabadságharc idején tanúsított helytállásáról is megemlékeztek.

Modrovits Gergely egy tanulmány szerint a kufsteini várbörtönben raboskodott, mint zalaapáti bencés-rendi lelkész, felségsértés miatt 1850-ben 10 évi várfogságra ítélték. 1850 március 10-én ítélték el, és július 9-én kegyelmet kapott. 1858-1874 között Csácsbozsok bencéseként említi egy másik forrás. Akkor lett zalavári apát, amikor a zalavári apátság kiszabadult osztrák kötelékéből, és első apátjának Modrovits Gergelyt választotta meg. Vezetése alatt a bencés rend visszanyerte régi hírét a tanügy és a tudomány területén. 1884. december 27-én hunyt el, papságának 45 évében.

„A jótékonyság, tudománypártolás terén Modrovits apát mindig elől járt, s széles körökben örvendett nagy kedveltségnek.” Többször adakozott, a baltavári csontlelet-együttest, melyet Brunner Antal királyi útbiztos részére átadott, a földtani intézetnek ajándékozta, ezért a „Magyarhoni Földtani Társulat levelező tagsággal tisztelte meg”.

Az alkotás egy rácsos ablakos falrészlet előtt áll, valószínűleg a börtönben töltött időszakra - és a szabadságharcra - utalva ezzel.

Az alkotás szignója: Košecký 99.

A szobor anyagát tekintve hasonló a Zalaapátiban található Szent István szoboréhoz, tehát nagy valószínűséggel ez a szobor is festett - szobrászati - gipsz.

---