Az Országházban szobrokon megörökítettek uralkodókat, nemeseket, de megjelenítették a népet is. A képviselőházi ülésterem dunai folyosójának falán 145 centiméteres, mesterségeket, foglalkozást ábrázoló szobrok vannak baldachinok alatt. A szobrok 1900 tavaszán kerültek végleges helyükre. A Zsolnay gyárban pirogránitból készültek. Több darabból állnak, utólag illesztették össze és színezték. „A magyar öltözködési hagyomány és népviselet azon elemei, melyek beépültetek a kor hangsúlyozottan nemzetinek szánt és reprezentatív divatjába, uralják az együttes összképét. Túlzó megoldásokat is preferálva: sújtások, hímzések bőven kerülnek az adott foglalkozás gyakorlásához használt praktikus darabokra.”
A szobrok sorrendje a szobrokkal szemben állva jobbról balra: Ács, Takács, Molnár, Kosárfonó, Csizmadia, Asztalos. Foglalkozásukra jellemző tárgyak vannak a kezükben, vagy mellettük, ruházatuk is tükrözi a foglalkozásukat.
A len és kender feldolgozása, fonása és szövése ősi mesterség. A szobor fiatal férfit ábrázol, bal kezében egy vég megszőtt kelme, és vetélő van, jobb kezével kártolókeretet fog. Ingje paraszti, munkaköténye kékfestő, túlzottan díszesek. A szobor kihaló mesterség dicsérete, mert a textiliparban a nagyüzemi termelés kialakulása miatt csökken a mesterséget végzők száma.
Köllö Miklóst „az Országház díszítő szobrainak megtervezésében vállalt részvételéért a Steindl Céh tagjává választották.” Országházbeli alkotásai „Szent István, Tass, Huba, Töhötöm-szobrok, a kupola nagyméretű szobrai, Szent István, Mária Terézia, III.Károly”, mesterségszobai a takács, bognár. Az Országház ünnepélyes átadását nem élte meg.

---