Az Országházban szobrokon megörökítettek uralkodókat, nemeseket, de megjelenítették a népet is. A képviselőházi ülésterem dunai folyosójának falán 145 centiméteres, mesterségeket, foglalkozást ábrázoló szobrok vannak baldachinok alatt. A szobrok 1900 tavaszán kerültek végleges helyükre. A Zsolnay gyárban pirogránitból készültek. Több darabból állnak, utólag illesztették össze és színezték. „A magyar öltözködési hagyomány és népviselet azon elemei, melyek beépültetek a kor hangsúlyozottan nemzetinek szánt és reprezentatív divatjába, uralják az együttes összképét. Túlzó megoldásokat is preferálva: sújtások, hímzések bőven kerülnek az adott foglalkozás gyakorlásához használt praktikus darabokra.”
A szobrok sorrendje a szobrokkal szemben állva jobbról balra: ács, takács, molnár, kosárfonó, csizmadia, asztalos. Foglalkozásukra jellemző tárgyak vannak a kezükben, vagy mellettük, ruházatuk is tükrözi a foglalkozásukat.
Magyarországon a malomipar világelső a századfordulón. Az Országház építése idején 17 000 malom létezett. A molnár szobor öltözete darutollas kalpag, sujtásos nőmellény, panyókára vetett mente, hímzett bő gatya, ráncos csizma. Kezében és mögötte liszteszsák.

---