Az Országházban szobrokon megörökítettek uralkodókat, nemeseket, de megjelenítették a népet is. A képviselőházi ülésterem dunai folyosójának falán 145 centiméteres, mesterségeket, foglalkozást ábrázoló szobrok vannak baldachinok alatt. A szobrok 1900 tavaszán kerültek végleges helyükre. Pirogránitból készültek. Több darabból állnak, utólag illesztették azokat össze és színezték. „A magyar öltözködési hagyomány és népviselet azon elemei, melyek beépültetek a kor hangsúlyozottan nemzetinek szánt és reprezentatív divatjába, uralják az együttes összképét. Túlzó megoldásokat is preferálva: sújtások, hímzések bőven kerülnek az adott foglalkozás gyakorlásához használt praktikus darabokra.”
A szobrok sorrendje a szobrokkal szemben állva jobbról balra: Ács, Takács, Molnár, Kosárfonó, Csizmadia, Asztalos. Foglalkozásukra jellemző tárgyak vannak a kezükben, vagy mellettük, ruházatuk is tükrözi a foglalkozásukat.
A kosárfonón „felleghajtó köpönyeg, lábán bocskor. Kezében kosárka, háta mögött egy másik, nagyobbacska és az alapanyag, a fűzfavesszők lombos nyalábja”. „Különös szabású sapkája, díszes, ékes mellénye nem illik mesterségéhez”, mert ez a foglalkozás nem gazdagok, hanem a szegények foglalkozása.
„Az Országház dunai oldalán levő folyosón tekinthető meg Kiss György Kosárfonó című szobra, melyet 1895-ben készített kőből” írj a a Kiss György alkotásaival foglalkozó összeállítás. Ez némi ellentmondásnak látszik azzal szemben, hogy a mesterségszobrok pirogránitból készültek.

---