Az Országházban szobrokon megörökítettek uralkodókat, nemeseket, de megjelenítették a népet is. A képviselőházi ülésterem dunai folyosójának falán 145 centiméteres, mesterségeket, foglalkozást ábrázoló szobrok vannak baldachinok alatt. A szobrok 1900 tavaszán kerültek végleges helyükre. Több darabból állnak, utólag illesztették össze és színezték. „A magyar öltözködési hagyomány és népviselet azon elemei, melyek beépültetek a kor hangsúlyozottan nemzetinek szánt és reprezentatív divatjába, uralják az együttes összképét. Túlzó megoldásokat is preferálva: sújtások, hímzések bőven kerülnek az adott foglalkozás gyakorlásához használt praktikus darabokra.”
A szobrok sorrendje a szobrokkal szemben állva jobbról balra: Ács, Takács, Molnár, Kosárfonó, Csizmadia, Asztalos. Foglalkozásukra jellemző tárgyak vannak a kezükben, vagy mellettük, ruházatuk is tükrözi a foglalkozásukat.
A csizmadia arca alföldi magyar arc, kackiás bajusszal. Viselete „hímzett kötény, vászoning, kaplis bőrpapucs”. Kezében tipikus magyar csizma. A Dunától keletre még csizmát viseltek, de elterjedőben van a cipő. A gazdagok körében terjed a díszmagyar viselete, melynek kelléke a díszes csizma. A csizma különböző bőrből készülhet pl. szattyán, bagaria, díszítése lehet hímzés, gyöngy, ékkő, sujtás. A magyar csizma lapos. A csizmadia kezében cipészkalapács. Én még emlékszem, hogy a javítással is foglalkozó cipész, amikor kikopott a cipő bőr talpa, a kikopott részt, vagy az egész talpat úgy pótolta bőr talppal, hogy azt a cipészkalapáccsal, fa szegekkel szegezte fel.

---