Csokonai Vitéz Mihály költő életrajzából ismert adatok: "1804. április 10-én indult Nagyváradra Rhédey Lajosné temetésére: Ott megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott, amit akkoriban még nem tudtak kezelni. E temetésre lázas sietséggel készített és személyesen szavalt búcsúztató verseivel (A lélek halhatatlansága) aratta utolsó költői diadalát. Április 22-én hazautazott. Betegsége mindinkább rosszra fordult, s magával vitte a sírba: 1805. január 28-án elhunyt; éppen amikor verses munkáinak kiadása már szépen megindult."

A feleség, Rhédey Lajosné Kacsándy Terézia tehát, 1804-ben halt meg, a férj 1831-ben, majd harminc év múlva.

Közben, persze elkészíttette ezt a síremléket, az első nagy magyar szobrásszal, Ferenczy Istvánnal.
Ferenczy István 1818 és 1824 között Rómában volt ösztöndíjas, ott tanult szobrászatot. Hazatérése után sorban formálta meg a magyar politikai elit tagjait.

De, térjünk vissza a Rhédey grófhoz, és a feleségéhez.
A parkot, mely területén később alakítottak ki állatkertet, a gróf 1804-ben adományozta a városnak.
A szarkofág két végében családi címereket örökített meg a szobrász, míg a négy sarkon egy-egy hellén típusú márványfejet láthatunk.

A mauzóleum, mondhatni, most majdnem rendben is volt, 2016 október utolsó napján, amikor ott jártam.

Viszont pár évvel előbb, pontosabban 2011-ben megjelent: Nagyvárad – Múltidéző városkalauz című könyvből valók az alábbi sorok:
"A kápolnát többször is kifosztották, megrongálták. Először 1830-ban, majd 1912-ben, amikor a Rhédey házaspár csontjait is kiszórták értékek után kutatva. A kápolna állaga tovább romlott, de a legnagyobb károsodás Ferenczy szarkofágját érte.
Ellopták a négy sarkán levő hellén típusú márványfejek egyikét, azt, amely egy fejleples nőt ábrázolt...
Reménykeltő, hogy 2004-ben a kápolnát külsőleg rendbe hozták, amit követ majd a belső felújítás is, s talán egyszer jut pénz a szarkofág szakszerű restaurálására, hiányzó részeinek hiteles pótlására is."
Péter I. Zoltán újságíró, helytörténeti kutató írta a sorokat, melyek a könyv 41. oldalán olvashatóak.
Szemlátomást tényleg felújították azóta a szarkofágot – most már csak takarítani kellene időnként. Iszonyú mocsok volt a mauzóleum belsejében, ami mindig nyitva áll a látogatók előtt.
Műemlékileg védett az objektum, benne a síremlékkel.

Az évszámok körül, úgy érzem, van egy kis gubanc, de egyelőre nem tudom megoldani. Az említett irodalomban is ellentmondás van...
Véleményem szerint az 1820-as évek végén készülhetett a szarkofág, még a férj életében.

---