A Lukács fürdő Budapest egyik legrégebbi gyógyfürdője, nem is olyan régen /két lépésben/ műemléki rekonstrukción esett át. A 12. század óta létező, már akkor is betegápolással foglalkozó intézmény (akkor egy lovagrend kezelésében) folyamatos változásokon esett át. Fontos állomás volt az 1893-94-es átalakítás, bővítés. A mai állapotot, vagyis jórészt a rekonstrukció alapját képező felépítményt a Hikisch Rezső tervei alapján kialakított 1921-es bővítés alapozza meg.

A dunai oldalról érkezve, a bejárat két oldalán két leányalak fogadja a látogatót. Összetartozó alakok, egymást kiegészítve invitálnak valami vizes, vidám együttlétre. Pontos kapcsolatot viszont magával a fürdővel nem találtam.
Évszázadok alakították a gyógyvizet hasznosító intézmény külső-, belső formáját, épületek nőttek ki és váltottak funkciót ez alatt az idő alatt, de sajnos meghatározni nem lehet, a "metamorfózis" mely fázisában keletkeztek a vidám figurák.
Terveztem, hogy felveszem a kapcsolatot a műemléki felújítást végzőkkel, hiszen ők teljes mélységében kikutatták a fürdő múltját és minden részletét, hogy mindinkább az egykor valós állapotot tudják rekonstruálni. Ehhez segítséget ígért a fürdő igazgatónője, de végül letettem a tervről.
A szignó nélküli alkotásokat az Építészfórum cikke, ami a rekonstrukciót teljes mélységében leírja, de ott még említés sincs a szobrokról. Korábbi látogatásaimhoz képest biztos, hogy ezek is megújultak, de több információ nincs.

Ez a leányka tehát lehet, hogy csak közel egy évszázada, esetleg kicsit több, áll a bejáratnál. Haját lazán hátrafogva hordja, fejét tavaszias virágkoszorú övezi. Kezében mandolinját pengetve mintha már tánclépéseket tenne. Lábai előtt néhány szál elhullatott rózsa hever. Ha múltját nem ismerem, mondhatom, kortalan...

---