Egy újabb vers. Az emlékmű előtti mészkőtáblán olvasható a vers első két és fél sora.

Radnóti Miklós: Töredék

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
...............................................

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

1944. május 19.

A linken Kulich Gyula életrajza olvasható: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08890.htm

A Munkácsy Mihály tér a városházát, és az állomást összekötő Andrássy út melletti egyik tér. Az emlékmű erre az útra 'néz'.
Sohasem felejtem el a művel való első találkozásom. Valahogy úgy alakult, hogy többször is autóval vittek el a szüleim Békéscsabára. Csak amikor 1976 szeptemberében először utaztam volna haza vonattal, akkor láttam meg az emlékművet. Szó szerint tátott szájjal bámultam! Debrecenben a Kossuth, Petőfi, Csokonai szobrok hozzátartoztak a mindennapjaimhoz, mert naponta láttam őket. De ez a mű egészen más volt, mint az addig látott szobrok!
Több mint harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fotózás kedvéért felmásszak arra a dombocskára ott, és közvetlen közelről is megnézzem.


"Békéscsabai emlékművének felállításakor nagy vihart kavart a szobor újszerű, szokatlan formai megoldásai miatt. A modem felfogású szobor pedig éppen ezáltal mond többet a megváltozott világról. A fatörzsből kiágazó göcsörtös gyökerek és az ebbe beleépülő csontvázszerű, elomló mártírtest az elmúlást, az emberi fájdalmat, a múlt minden kínját tolmácsolja. Szinte ránk kiált, felkiáltójelként magasodik a dombon a mű, hogy beszéljen a fasizmusról, az embertelenségről és arról, amit a kompozíció előtt olvasható Radnóti-idézet is megfogalmaz: ...

A gyökerekből azonban új ágak sarjadtak, az elpusztított fa kihajtott és az égig nő, és úgy nő, hogy megőrzi magában azokat, akik életüket áldozták. A magasba törő új hajtások, az aranyló levelek az életet, a fejlődést jelképezik."
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_1994_08/?pg=422&layout=s

---