A Szent Ferenc-bazilika XIV. századbeli márvány főoltára az olasz gótika remekműve, melyre Jacobello és Pierpaolo dalle Masagne velencei szobrász és építész fivérek kaptak megbízást 1388-ban. Az oltár 1393-ra készült el, kevéssel a Szent Petronius-bazilika építése előtt.
Ez a rafinált építészeti és szobrászati alkotás az évszázadok alatt többször megsérült, eredeti helyéről elmozdították, restaurálták. 1845-ben visszakerült a helyére, majd 1901-ben eredeti dokumentumok alapján felújították.
Giorgio Vasari olasz művészek életrajzainak gyűjteményében (A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, Bp. Magyar Helikon, 1978.) elismerően említi meg a szép oltárt.
A domborművek Szent Ferenc életével kapcsolatos jeleneteket, szenteket és angyalokat ábrázolnak.
Páduai Szent Antal, Remete Szent Antal, Szent Petronius, Keresztelő Szent János, Szent Domonkos, Toulouse-i Szent Lajos (V. István magyar király unokája), idősebb Szent Jakab, Boldog Guido Spada egészalakos szobrai felett gazdagon dísztik az oltárt a felső rész mellszobrai is: Szent Erzsébet Szent Ágoton és Szent Lőrinc között van, őt pedig Szent Péter, Szent Pál, Assisi Szent Klára és Szent Geminianus követik.

---