Mindig is úgy gondoltam, ismerem a környéket, ahol életem nagy részét töltöttem, sőt azt a korszakot mindenképpen, amikor az ember leginkább nyitott a világra, befogadó és érdeklődő. Át kell értékelnem. Akkoriban annyit tudtam a most leginkább foglalkoztató témában, hogy létezett egy Maróti Géza nevű szobrász. Azt viszont legkevésbé, hogy akkori életterem jelentős részét (kicsiben, nagyban) átszövi munkássága.

A Zichy Jenő utca szűk mellékutca, soha nem láttam tisztának és eszembe nem jutott, milyen értékeket rejt, ha a házak homlokzatára felnézek. És mégis... A ház, ami Kopeczek Rezső tervei alapján 1911-ben készült el, nem igazán üt el az utca általános képétől. Most viszonylag újonnan felújíthatták, ahogy helyben, ill. a képeken látom.
A kapu felett és környékén látható domborművek mintha Maróti jellegzetes motívumai egy részének esszenciája lenne.
Középen a bőségkosár, amit két puttó – egyikük kifelé, másikuk befelé fordulva – fog közre, mindezt virágfüzér fogja át. Két oldalt gubbasztó madárfigurák ülnek, szárnyukat szorosan testükhöz szorítva, felettük egy maszk, mint a mérleg nyelve, a szimmetria biztosítékaként.
És lehet, a díszítmény nem hivalkodó, de nem csupán a kapu környékére koncentrálódik, a felső két sarokban jutott hely (és volt igény) két kicsi, de tipikusan szecessziós, allegorikus figura megformálására. Ez a két allegorikus figura viszont ismétlődik a ház két oldalán, a felső sávban. egyikük a zene, másikuk általánosabb, a művészet megszemélyesítője. A két alak érdekessége, mindkettő kifelé fordul (máshol éppen egymás felé), de ellenkező irányba néznek.
A kosárka jobb oldali őrzője sajnos elvesztette a fejét. Ahogy elnézem, így, hiányosan sikerült a felújításkor lefesteni. Ez a mai idő igénytelensége. Kicsit elszomorít.

---