Egy blogbejegyzés került elém, ami a Budapest100 idei rendezvénysorozatához kapcsolódik. Idén a körutak házai fogadták az érdeklődőket, mivel éppen 100 éves ház elég "kevés" van, viszont a körúton fellelhető épületek már "túlkorosak", vagyis nem-igen kerülne rájuk a sor. A bejegyzés írója lelkesen írt a házról és legalább olyan lelkesen említette a belépőben felfedezett szobrot, mintha legalábbis szoborvadászattal foglalkozna. Tehát indultam is, amint lehetett – leküzdve a döbbenetet: hogyan is nem tudtam én erről?
Ki tudja, hányszor (hány ezerszer) mentem el ez előtt a ház előtt. Mondjuk, már az elmúlt öt évet figyelembe véve akár, amikor már szobrot látok mindenhol, keresem, kutatom...
Rossz (de hasznos) szokásom, hogy többnyire benézek még a zárt kapuk kémlelőnyílásán is, mit ígér a belső, nem rejtőzködik-e valahol egy alkotás? Lehet, éppen ez az ok, a titkot rejtő ajtó itt tárva-nyitva volt.
A helyszínen újabb meglepetés ért, a szobor készítője a Durenne cég és a rejtőzködő, kerámiából készült, büszke nőalak ugyancsak hasonlít egy korábbi felfedezéshez a Damjanich utcából. Pontosabban rokon: a téma is, a készítő is azonos (bár az alkotás kisebb részletekben eltér, ill. ott az anyag vas... ld. a kapcsolt lapot.)

A házat Galitzenstein József és neje építtette, tervezője Ray Rezső. Egy háromemeletes neobarokk lakóház épült meg 1891-ben, amiben az alsó két emeleten két-két elegáns lakás volt található két szobával, szalonnal és ebédlőhelyiséggel és fürdőszobával, vagyis polgári igények szerint. A forrás cikk a tervezés igényességét dicsérve említi a szobrot is: "...a gazdag neobarokk - neorokokó stukkódíszes kapualj fő értéke egy vázát emelő nőalakot ábrázoló szobor..."
A stukkódíszek jó részét sajnos rikítóan színes kirakatok takarják. Jól látható azonban a szoborfülke körül, amiben a hölgy magaslik, egy gyümölcsökkel dúsan díszített kerámia-talapzaton. A karcsú nőalak kevésbé, ruházata szinte teljes mértékig megegyezik a "rokon" alkotás főszereplőjével. Hajviselete ugyancsak eltér, de utal a korra, az antik világot sejteti. A kezében tartott váza kicsit öblösebb, mint társáé, de a mozdulat, amivel a feje fölé emeli, ugyancsak hasonló. Jellemük az, ami a legfőbb különbözőséget mutatja: a kútszobor (Damjanich utca) arca, tartása kecses és talán kicsit megadó, az új felfedezés alakja diadalmasan tartja feje fölé a vázát.

---