Budapest századfordulós építészetének egyik meghatározó irányzatát a szecesszió jelenti. Nagy örömömre, mert minden felfedezéskor megérint a finomság, kisimultság, kiegyensúlyozottság, természetközeliség érzése, nem beszélve egyfajta őszinteségről, amit pl. ennek az épületnek a kapcsán is érzek. Üzennek a részletek.

Ezen a helyen korábban egy 1861-ben épült földszintes épület állt. Első tulajdonosa 1905-ben adta el Burger János szállodatulajdonosnak és feleségének, aki díszes homlokzatú bérházra vágyott, így lebontatta a korábbit és megbízta az építész-párost az új épület tervezésével.
Az így megépült, jellegzetes, mégis egyedi ház különböző díszeket tartalmaz. Bejárata felett a sajátos kerámia-burkolat két oldalán egy-egy atlasz képzeletbeli erkélyt tart. Öltözékük szépen hajtogatott lepel, de lentről úgy tűnik, csak térdig formálták meg őket.
A szint két oldalán, mintegy egymás tükörképeként kétszer két-két puttó egy, a szecesszión belül, de stílusában kicsit eltérő maszkra támaszkodik, a jelenetet az elmaradhatatlan virágfüzér szövi egybe.

Az épület belsejének kialakítása is jellegzetes (látható a 2. forrás képein), harmonikus egységben a külsővel. Csak említem, hiszen "más képnek" is jelöltemi, fontos eleme ennek a stílusnak a bejáraton is látható fémdombormű, a gondos szimmetriába rendezett, finoman megmunkált életfa motívuma, amit két oldalról egy-egy madár tesz teljessé. És mivel a ház ismert nevét ez adja, nem hallgathatok az amúgy egyszerű kivitelő erkélyek (és benn a függőfolyosók) korlátai, ill. az azon szembetűnően megformált menórákról sem.

Az épület több, nagy hírű személyiségnek adott otthont, amiről részletesebben az első forrás cikke ugyancsak beszámol.

---