Egy új műlap, aminek volt előzménye. Ády kérdezte valamikor, emlékszem-e, ill. pótolni kéne. Megegyeztünk, amelyikünk arra jár...
Nagyon érdekesek lennének a korábbi képek. Bár nem biztos, hogy számottevő a változás. Az épület közelmúlt-beli (max. 10 év) története nem tűnik biztatónak.

Egykor itt két telek és két épület is állt. A tulajdonosok (Késmárky Károly és Illés Ferenc) döntöttek lebontásáról, az új, szecessziós épület megépíttetéséről, később a telkek összevonásáról. A tervezéssel a Vágó-fivéreket bízták meg. Az épület (fő funkcióját tekintve lakóház) 1908-ra (máshol 1909-re) készült el, melynek földszintjét a Késmárky és Illés cég játékáruháza, az Árkád Bazár foglalta el.
Az épület homlokzatának kialakítása egészen egyedülálló. Éppen azzal, hogy a névadó játékáruházra emlékeztető motívumokat mutató, Zsolnay-gyár által készített egyedi kerámialapok borítják. A homlokzatot beborítják a játékáruházhoz kapcsolható mesejelenetek, minden ami játék: kisgyerekeket látunk fakarddal, hintalóval, csákóval, játékvárak között játszanak katonásdit. Különböző babák, állatok között bukkan fel az áruház monogramja.
Mint olvasom, a negyedik emelet környékén is voltak figurális díszítések – láthatók az archív képen –, amik a főváros ostromakor elpusztultak.

Maga az Árkád Bazár 1924-ben megszűnt, folyamatos tulajdonos- és profilváltásokon ment keresztül. 1946-ban az állam vette kezelésbe, a Szociáldemokrata Pártnak utalták ki. Az ő kezelésükben itt művészeti klub működött, később a Képzőművészeti Alap fiókja.
1960-ban a 2-es metrót építők kapták meg az épületet kulturális célra. Akkor alakult meg a Metró Klub, ahol a nekem is kedves Metró együttes játszott (ám oda egyszer sem jutottam el). 1969-ig működött a klub, amit újabb- és újabb változások követtek.

2001-ben merült fel először az épület felújításának gondolata, ami a műemléki védettséget is figyelembe vette volna. Ez azonban sikertelen volt.
2007-ben éledt fel újra, hogy legalább az egykori homlokzat feltárásra kerülhessen, legfőképp a Metró Klub "maradványait" akarták eltüntetni, a Zsolnay-kerámiákat restaurálni.
Én úgy látom, ez megvalósult, de bizony ez is régen volt. Másrészt az egész épület megújulása nélkül nem látszik elégségesnek. Az épületbelső, ill. kinn és benn a nem közvetlenül a kerámia-díszítést érintő részek piszkosak és folyamatosan romlanak. Történik ez annak ellenére, hogy az épületben most is működik pl. egy hostel (és bár).

---