A már építészeti műemléknek nyilvánított épület -Postaház- eredetileg Diószegi Sámuel főbíró tulajdonában állt, aki a postahivatalt -az akkor földszintes épületben volt Debrecen első postahivatala- is kezelte.

Az 1700-as évek szokása szerint a négy irányból postakocsival érkező utasokat ellátták szállással, élelemmel, ezért töltött el egy éjszakát itt az inkognitóban átutazó svéd király.
A későbbi évek során az utcai épület emeleti szintet kapott.
1924-ben a Debreceni Mensa Academica emléktáblát helyezett el az utcai homlokzaton. (Ekkor az épületet a Nőegylet használta.)

1960-ban, a műemléki felújítás során az utcai frontot https://s3.eu-central-1.amazonaws.com/kozterkep/photos/2c585be928db02c0d065d1faad6fd6a9_3.jpg visszabontották ( az archív fotókon látható) az eredeti földszintes kialakításnak megfelelően, így a homlokzatán lévő emléktábla is áthelyezésre, alacsonyabbra került. ^[1] csatolt fotó: [1/a]

"— XII. Károly svéd király emléktáblája Debrecenben.
Ismeretes dolog, hogy a svédek nagy királya, XII. Károly, amikor 1714-ban Törökországból Magyarországon át megtette világhírű gyorslovaglását Strálsundba, november 13-án Debrecenben megpihent a Széchényi ut 8. számú házban, amely jelenleg a nőegylet tulajdona. Ezt a házat most csendes kis ünnepély keretében művészi kivitelű emléktáblával jelölték meg a Mensa Academica vezetősége és tagjai, hogy ily uton is kifejezzék hálájukat a svéd nemzet emberbarátai iránt, akik a menzát immár három éven át jelentékeny segélyezésben részesítik, ami nélkül nem tudta volna a debreceni egyetem szegény hallgatóságát olcsó, jó kosztban részesíteni. Az emléktábla reliefje, melyet Füredi Richard szobrászművész mintázott és a Debreceni Műkőgyár r.-t. a nemes célra való tekintettel díjtalanul öntött kőbe, a fiatal királyt korhű viseletben lóháton ábrázolja szépen stilizált, fent a svéd koronát záró keretben. [...]" ^[2]

Hogy mi is volt pontosan az a Debreceni Mensa Academica, és miért volt hálás a svéd királynak és a svéd nemzetnek az egyetemi hallgatóság, részletes választ kapunk "A Debreceni Egyetem Története 1912–2012" című kiadványban.
"[...] a) Az egyetemi diáksegélyezés kezdetei Debrecenben. A kettős diákjóléti intézményrendszer (1921–1930) Az egyetemi hallgatók megjelenése, az egyetem fokozódó benépesülése, illetőleg az ifjúság elkeserítő szociális körülményei sajátos igények kiszolgálását végző intézmények létrehozását követelték meg az egyetemi vezetéstől. Kedvezőnek bizonyult, hogy az egyetem legfelsőbb vezetésében ezidőben olyan emberek foglaltak helyet, akik tettekkel is bizonyították az ifjúság iránti elkötelezettségüket. A kialakult szociális krízissel szemben követett elvi álláspontot már Bernolák Nándor, hivatalba lépő rektor kifejezésre juttatta az 1915/1916-i tanévnyitón: „Az ifjúsággal szemben kötelességünknek fogjuk tartani oly intézményeknek létesítését, amelyek megengedik, hogy minden idejét és munkaerejét zavartalanul tanulmányainak szentelhesse.”
Legelőször a hallgatók étkeztetését kellett biztosítani, hiszen a diákság nyomora, az alultápláltság mindenféle oktatómunkát lehetetlenné tett. Az egyetemi tanárok önfeláldozó segítőkészsége eredményeként tehát a debreceni diákjóléti intézmények sorában elsőként a Mensa Academica, más néven az Egyetemi Diákasztal kezdte meg működését. [...]" ^[3]

---