Ezzel a fénykép-sorozattal is elidőztem egy darabig. Amikor a fotókat készítettem, végig éreztem, ismerem ezt a nőalakot. Mégis hosszú ideig tartott, amíg sikerült elszakadnom a helytől és azonosítottam az eredetiét. Pedig leírtam (másoltam az Erzsébet téri "kút-rekonstrukció" lapjáról): "...ölében halakkal telt hálót tartva a „Tisza"..." Mégis sok-sok anyagot néztem át, mire megtaláltam.
Az egykor a Kálvin téren álló Danubius-kút 1944-ben súlyosan sérült. Látható a Száva elárvult, magányos alakja a kapcsolt lap archív képén, a romos Kálvin téri épület udvarán. Amikor ennek a nőalaknak (Száva) restaurált szobra műlapját készítettem még úgy tudtam, egyedül ez maradt meg az ostrom után.
Az eredeti kút története nyomon követhető a fent már említett kút kapcsolt lapján. A Tisza alakja a Hadtörténeti Múzeum szoborparkjába került. Pontos időpontját nem sikerült megtudni, de az is nyilvánvaló, hogy felújítva került jelenlegi helyére (de ez nem egy friss állapot).
A kút főalakját (Duna) kiegészítő három hölgy a három mellékfolyót jelenítette meg. A Tisza alakja is lenge lepelbe "öltözve" ül a helyén. Ölében a finoman megmintázott háló tartalma az általa megidézett folyó gazdag halállományából származik. A növényindákkal befont hajzuhatag a folyó sodrását juttatja eszembe. Míg a Száva szeme a távolba tekint, ő maga elé néz. Arca finom vonásai, lágy pillantása szeretetteljes – kiszakítva "övéi" közül.

---