Az ország keleti végében, álló, máriapócsi kegytemplom megírása, bemutatása közben jutott eszembe, hogy vagy másfél évvel ezelőtt, az ország nyugati határán, a horvát határnál is találtam egy különleges búcsújáró helyet, egy gyöngyszemet, amit szintén jó lenne itt bemutatni.
Az épület természetesen műemlék, amelyet az évszázadok alatt többször átépítettek, bővítettek. Jelenleg gyönyörű, nemrég felújított állapotban.
A műemlékes oldalon valójában két sort írtak csak a helyről: "R.k. templom, középkori kolostor építőanyagának felhasználásával épült barokk stílusban 1740-ben, felújítva 1763-ban. Mai magassága és tornya 1823 körül készült."

"A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály (Mihály arkangyal, más néven Michael arkangyal) egyike a 7 arkangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja szeptember 29. (a 6. századtól tartják). Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan."
A szentélyben álló főoltáron több szobor is áll. Középen, ugyancsak fából faragott alakját látjuk Szent Mihálynak, míg a két szélén az oltárnak, festett gipszből készült szoboralakok állnak. Jelenleg Vendel, és Szent Miklós püspök szobrai, amiket 1918-ban helyeztek el. Addig Szűz Mária, és Veronika szobra állt a főoltáron. Az oltár felső részén szintén fából faragott, festett angyalok vannak. Az oltárt Tirolból kapták a tilosiak. Az Őr szó csak később került a település nevébe, jelezve ezzel a határ közelségét, az őrzőket.
Az oltárképen Szent Mihály küzd a fellázadt angyalokkal.

---