Nem tudom megállni, hogy megmutassam ezt a szobrot, pedig nagyon meg kellett küzdeni a fotózáskor. Rettentő rosszak voltak a fényviszonyok, sötét volt, de ami fény bejutott, éppen szembe világított, nehezítve a dolgom. A vaku sehogy sem jó.
De a felfedezés után megtaláltam az alkotás adatait és új útra indultam, hátha délelőtti megvilágításban jobban sikerül a fényképek készítése. Nem dicsekszem, de a kórház (és a mellette, most különálló, de egykor egybe tartozó kápolna) névadójának megformálása talán feledteti a fényhiányt.

1998-ban a kórház 200 éves lett, a felirat is jelzi: "200 év a gyógyítás szolgálatában / 1798–1998".
A kórház a korai időkben vezető szerepet töltött be. Már két évvel a röntgensugár felfedezése után röntgenlaboratóriumot tudhatott magáénak, Európában elsőként.
Történetének kiemelkedő jelentőségű alakja Semmelweis Ignác volt, aki – miután bevezette a kötelező klórvizes kézmosást az orvosok részére, gyermekágyi láz 1% alá való csökkentését érte el.
Természetesen 200 év nem foglalható össze röviden, de a kórház honlapján elérhető a teljes történet: http://www.rokus.hu/tortenet.htm

Szent Rókus a pestisből gyógyulók védőszentjeként ismert. Apja végakarata szellemében kötelezte el magát a szegények és nyomorultak segítőjeként: ,,Rókus, egyetlen örökösöm, látod, én hamarosan bevégzem életemet. Végrendeletben az örökséggel együtt négy dolgot bízok rád. Először: miként tanultad, szüntelenül Jézus Krisztusnak szolgálj. Másodszor: ne feledkezz meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Harmadszor: rád bízom vagyonomat, hogy jó célra használd. Negyedszer: adj otthont a nyomorultaknak és a szegényeknek.''
Rókus ennek szellemében élt, minden vagyonát a szegények között osztotta szét és ferences rendi szerzetes lett. Szerzetesruhában zarándokolt, amikor az Itália több városában dúló pestis járvány gyógyítására jelentkezett. keze nyomán a gyógyulások csodát hoztak. Élettörténete, amit halála után hatvan évvel keletkezett életrajz alapján jegyeztek fel, olvasható: http://www.katolikus.hu/szentek/szent129.html

A szobor a ferencesrendi szerzetest formázza, valószínűleg zarándokútjai közben. A megformálás hűen adja vissza a lemondások, a megpróbáltatások következtében testileg kicsit megroppant szerzetest, az aszkétát, aki másoknak adja mindenét.

---