A Kálvária-kápolna és a stációk 1773-ban épültek. A kálváriához vezető lépcsőket az 1920-as években nagymarosi családok készítették, a lépcsőkön még olvasható a készítő neve. Jelenleg Béki Márton helyi képzőművész réz domborművei díszítik a stációházakat. A források csak annyi írnak, hogy a kilencvenes években készítette. A stációképeket is adományokból hozták létre, az adományozó neve a dombormű alján látható.
Nagyon meredek lépcső mentén vannak a stációk. Nyolc stáció van a lépcsők mentén, az utolsó négy stációkép a kápolna falán van.

Jeruzsálemben kezdetben két stáció volt, a pilátusi ítélet és a keresztre feszítés. A hagyomány szerint Mária, Jézus anyja Jézus feltámadása után néhány tanítvány kíséretében többször végigjárta Jézus szenvedésének útját. Később az út egyes helyeire emléktáblák kerültek. Miután a ferencesek 1342-ben átvették a szentföldi helyek felügyeletét, Jeruzsálemben körmeneteket tartottak zarándokoknak Jézus szenvedésének útján. A zarándokok megálltak az egyes táblák előtt imádkozni, elmélkedni. „A kálváriák elterjedése és használata összefügg azzal a gondolattal, hogy a keresztény ember legalább jelképesen járja végig Krisztus szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírba tételig.” És miután az emberek nem juthatnak el Jeruzsálembe, a pápák megengedték, hogy másutt is lehessen állítani keresztutat. Először hét stációs volt a keresztút a római hét-stációs templom mintájára, majd tizenkét stációs lett. A keresztutat a 13. és 14. stációval Antonius Daza spanyol ferences 1625-ben egészítette ki. XII. Kelemen pápa 1731-es rendelkezése szabályozta a keresztutak felállításának feltételeit, körülményeit és az ájtatosság módját.

---