Újévi jókívánságnak nem örültem még annyira, mint az Ézsiás István művész úrénak, pár nappal ezelőtt.
2016 szeptemberében 62 szobrászati alkotást fotóztam le Olaszliszkán, és mivel halvány reményem sem volt a művek adatainak kiderítésére, hát szépen el is feledkeztem a több száz, ott készített fotóról.
Az újévi jókívánságban egy, mégpedig ennek az alkotásnak az adatai voltak benne.
Természetesen, körbefotóztam, amikor ott jártam nála, és így tudom megosztani.

A VÍZ-MŰ és Széchenyi egyazon gondolat kifejezése. Aki ismeri egy kicsit is Széchenyi István életét, az tudja, mit jelentettek az országnak a Tisza szabályozásában, és a Dunai hajózásban tett cselekedetei.

És, mily véletlen: a tavalyi évben, amikor Sopronban voltam, én is azt mondtam magamban, nem érdekel semmi, ha már ott vagyok pár kilométerre Nagycenktől, megszököm a MAFOSZ Nyári Egyeteméről, mert úgy nem térek vissza Debrecenbe, hogy ne láttam volna a nagycenki kastélyt. Sajnos a kápolnát nem tudtam megnézni, egy elkésett, megkésett múzeumi alkalmazott miatt. Pedig nem lesz következő alkalom az életem során – vagyis erről egész biztos lemaradtam.

Gondolom, a mű anyagául szolgáló biciklikerekek képében a falusiak is kivették részüket az alkotói folyamatból.

Képek még az alkotás avatásáról, a falu honlapján: http://olaszliszka.eu/main.php?album&galeria=177
Az albumba már csak azért is érdemes belenézni, mert számtalan, Veszprémben, és Dunaújvárosból lebontott mű is ott áll ma Olaszliszkán, a kertben.

Széchenyi életrajza: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9chenyi_Istv%C3%A1n

---