A szobrot az 1811-es marhavész után állították hálából. A pásztorok és úton járók védőszentjét a klasszikus ábrázolásában láthatjuk, pásztor kalap, suba, kézben biblia és pásztorbot, lábnál bárány heverészik.
A szobrot 1892-ben állították fel újonnan.

„Szent Vendel (németül Wendelin, latinul Wendelinus illetve Wendalinus), (kb. 554 – 617) remete és apát."
„Legkorábbi életrajzai 1417 után jelentek meg és a következő történetet tartalmazzák: skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, és Rómába zarándokolt. Visszafele utazva Westrich mellett egy kis házikóban telepedett meg és koldulással kereste kenyerét. Amikor egy birtokos megfeddte tétlenségéért, pásztornak szegődött el. Később egy csoda rávette földesurát, hogy engedje meg Vendelnek a remete életmódhoz való visszatérést. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka.
A pásztorok védőszentjükként tisztelik. Emléknapja október 20."

---