Erre a lapra megközelítően lemásolhatnám az általam elsőként feldolgozott Puli műlapjára írt bemutatást. Hiába, a szobor története azonos: "A kilenc ősi magyar kutyafajt formázó sorozatának ötlete már régi, saját ötlet volt, még kutyatenyésztő korában (ki tudta?) fogant meg a gondolat a szobrász fejében. A megvalósításig jó-néhány évnek kellett eltelnie. Annál gyorsabban (egy hónap alatt) kellett az állatszobrokat elkészíteni."
Ehhez járul a tény: az Állatorvosi Egyetem újra önálló intézmény lett, ill. – megragadva az alkalmat – az egyetem rektora és egy író-politikus a gondolat támogatását vállalta. Poén (?), avatás két lépcsőben: "a kilencekből még csak öt volt kész, de ezeket még június 30-án felavatták (ld. a 2. forrást), míg a véglegesen elkészült teljes sorozatot július folyamán."
A kilenc, alaposan tanulmányozás után megformált őshonos kutyafaj: puli, pumi, mudi, magyar vizsla, drótszőrű vizsla, magyar agár, erdélyi kopó, kuvasz és komondor... ebben a felsorolásban tehát a harmadik fajtánál tartunk.

A kör mentén felállított kilenc szobor 3*3-as csoportokban sorakozik. A középső hármas csoport tagja a (szerintem) kisebb testű, hivatalosan közepes testalkatú fajtáké. Mint kiderült (legalábbis számomra, aki eddig nem is hallott a mudiról), ő, a szálkásabb és göndörebb szőrű társa is (a hármas túloldalán) a puli, pontosabban a "magyar terelő kutya típusból" származtatható.
Mindhárman a Racka mozgatásában, hajtásában és irányításában tevékenykedtek.

Megint pontosítok. A Racka juh mellé külhoni birkákat hoztak be és a kísérő pásztorok által magukkal hozott terelő kutyák keveredtek a magyar terelő kutya típussal. A német import birkákat kísérő pomerániai, spicc jellegű terelő kutyák és a fenti magyar terelő kutyák "házasságából" származik a Mudi.

Amiben megegyeznek ők, hárman mindaz, ami terelő őseik tulajdonságainak továbbviteléből ered, egyedülálló terelő stílusuk, "munkastílusuk", mivel egy tőről fakadnak – idomulva a Racka, másrészt a Magyar Szürke Marha vérmérsékletéhez és szokásaihoz.

---