Somogyi József kitűnő szobra, a Martinász Dunaújváros Kádár-kori címerének jelképe volt. Felállítása körül bonyodalmak voltak, a már 1953-ban elkészült alak csak 1960-ban kerülhetett helyére, a szovjet mintára épült, széles főútvonal mellé. Ugyanis az alak nem a daliás és fáradhatatlan, egyeneshátú, izmos szocreál munkáseszményt követte, ami 1950 és 57 között szinte egyeduralkodó és követelmény volt, hanem egy valódi, fáradt gyári munkást ábrázol.

A dunaújvárosi József Attila Könyvtár oldalán érdekes visszaemlékezés olvasható az alkotás előéletéről. Nekem pl. új, hogy a Soroksári Vasmű elé készült, Schall József építész kérésére. Az akkori igazgató nem fogadta el: ”miért ilyen sovány, a szocializmusban...”
Felállítása előtt járt Brüsszelben, a világkiállításon, míg egy példányát Kádár János és az őt kísérő delegáció Lengyelországnak ajándékozta.
Végül a dunaújvárosi martinászok örömmel és büszkeséggel köszönték meg a szobrot Somogyinak felállítása után. A város befogadta a szobrot, 1969 és 1991 között még címerében is szerepelt képe.
Napjaink: 2013-ban környezetét parkosították, a különbség az utóbb feltöltött fényképeken is jól látható.

---

Angol leírás, sztori

The well-known statue was former the sign of Dunaújváros in the communist times.