Évek óta itt áll a műlap, és tegnap ugrott be a megoldás. 1978 óta nézek egy kb. 10 centiméteres érmet a saját lakásomban. Az itt bemutatott nagyon gondosan kivitelezett domborműnek, és a polcon nézegetett éremnek azonos az alkotója, Nagy István János szobrász.
"A magyar korona hazatérte emlékére" 1978-ban kiadott érem, és a püspökről készült dombormű megoldásaiban hasonlóságot mutatnak. Látszik, hogy ez utóbbit is egy érmész készítette. Igaz, a mérete legalább 40–50 cm átmérőjű.

A dombormű felirata: "Dr. Scheffler János 1887–1952 szatmári vértanú püspök utolsó magyarországi főpapi miséjének (1947. VI. 8.) emlékére
Szerintem a Magyarkurír cikke téved abban, hogy ezt a domborművet 1977-ben helyezték el. A szobrászról szóló alkotói oldal is 1985-öt ír, de ez sem valószínű, meg a helyszín sem stimmel, mert ez itt nem a nyírmeggyesi római katolikus templom, hanem a mátészalkai. Ráadásul az alkotáson remekül olvasható az 1989-es évszám.

Részlet az életrajzából: " 1944. szeptember 15-én Szatmárnémetit is elérte a háború, a püspöki palotát bombatámadás érte, így kénytelen volt az Irgalmas Nővérekhez átköltözni. Személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcolása ellen, de sokat nem tehetett...
1948. március 18-án memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. Április 9-én egyesítették a Szatmári és a Nagyváradi egyházmegyét. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette. 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre, Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a jilavai föld alatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival."

---