A csodaszép helyen, Kőkapun kétszer voltam az utolsó évtizedben. Először 2008 tavaszán, az utolsó osztálykiránduláson, amin tanárként vettem részt, nyilván a sok gyerektől nem tudtam alaposan körbe nézni a helyen. Legutóbb, 2015 tavaszán egy debreceni kirándulócsoporttal mentünk Kőkapura. Azt hittem, ez jobb helyzet lesz, több mindent tudok majd végignézni, de sajnos nem így történt. Félórátok van nézelődni – aztán indulunk, ez volt a buszról való leszállásunk után az első mondat. Igazán csak az objektív látott, én robotfotós üzemmódban működve próbáltam meg a lehetetlent, a változásokat, illetve a Hét vezér esetében az újként felfedezett alkotássorozatot rögzíteni. A vezérek sem értelmezhetőek önállóan, csak sorozatként, ez a nekik kialakított területből is látszik. Tas, Huba, Töhötöm, Álmos, Előd, Ond, Kond alakja elé egy oltárkő került, amit körülállnak a szoboralakok. A kövön a nagyszentmiklósi aranykincsből ismert bikafejes ivócsanak fába faragott alakja áll.

"A hét vezér a honfoglalás idején, 895-ben a magyarok hét törzsének vezére, azaz törzsfőnöke – korabeli szóval úr – volt. Bíborban született Konstantin művében a magyar törzsek neve fennmaradt, s ez a lista igazolható a magyar helynevekből. A törzsek vezetőit tekintve azonban a krónikás hagyomány több, egymásnak ellentmondó listát őrzött meg, s ezek neveinek egy részével kapcsolatban a történettudomány kimutatta a datálás téves voltát. A hét vezér valódi névsorát tehát nem ismerjük, bár egy részük hiteles név lehet, elsősorban Árpád nagyfejedelemé."

---