Az Erdély középső részén található Nagy-Homoród menti Daróc (németül: Draas), egykori szász település evangélikus temploma egy gazdag építészeti-művészeti hagyatékkal rendelkező műemlék. A Székelyföld és a Szászföld határvidékén, dombos környezetben található falu a középkorban egy jelentős szász település volt, amit maga a XIII-ik században bazilikális struktúrával megépült, viszonylag tágas temploma bizonyít. A román-kori stílusban épített templomot a XV-XVI.-ik századok folyamán gótikus elemekkel és erődítéssel bővítettek, bástyákkal tagolt várfallal vették körbe.
Az itt bemutatott bélletes kapuzat az eredeti román-kori megjelenés elemeit viseli magán, így ez immár 800 éve a templom torony alatti, nyugati homlokzatának meghatározó éke. A gazdagon tagolt, befele szűkülő kőépítmény féloszlopainak fejezetsorán egymásba csavarodó nővényi diszítmények sorát láthatjuk, fölöttük geometrikus tagolásokkal. A kapubéllet két oldalának fejezeti diszítései eltérnek egymástól, az északi részen lévők aprólékosabb kidolgozásúak mint a túloldalon. Középen, a bejárat egy háromkarélyos záródással rendelkezik, az itt kialakított timpanonban a XIII.-ik századra jellemző, román-kori stílusjegyekkel kifaragott magasdombormű látható. Ezen, dekoratív-nővényi környezetben, szimmetrikusan, két szárnyas sárkányalak jelenik meg egymással szemben, küzdve, viaskodva. Különleges, elgondolkodtató jelenet ez egy keresztény templom bejárata fölött. A nyugateurópai román-kori faragványokon találkozunk hasonló jelenetekkel (de Magyarországon is a zsámbéki romtemplom oszlopfőin). Valószínüsíthető, hogy az ördögöt és a démonait személyesítik meg, akik egymással (is) küzdenek, azonban nincs hatalmuk Isten háza fölött. Sajnos napjainkra a kapuzat kövezetei, faragványai több helyen megsérültek, szakszerű restaurálásuk nagyon fontossá vállt.
Homoróddaróc abban is egyedi erdélyi település, hogy a XX.-ik század közepén a lakóssága majdnem teljes egészében kicserélődött. 1940-ben Erdély kettéosztásakor a határ magyar oldalára került és így 1944-ben, a szovjet betörés után az itt lakó szászokra a magyar oldali "bűnös nép" képét vetítették. Egy részüket elhurcolták a Gulágra, más részüket elmenekülésre kényszerítették. A kiüresedett településre hamarosan székely-magyarokat (és nem románokat!) telepítettek, így azóta is egy magyar többségű település Székelyföld (nyelv)határán, az egykori szász templom pedig református gondnokság alatt áll.

---