Éppen csak a környéken jártam, szemlét tartottam. Szecessziós épületeket kerestem, mustráltam, fényképeztem. Megakadt a szemem ezen a kis házon – valljuk meg, éppen nem a keresett stílus. Megragadott az épület kiegyensúlyozottsága, szimmetriája... és természetesen a díszítése.
Sokáig kerestem, nehezen találtam, most is csak kevés információt. Az épületet lakóházként jegyzik, holott keresésre kiderült, hogy a Szent Imre plébániához tartozik, itt foglalkozásokat, előadásokat tartanak, ill. itt működik a templomhoz tartozó Lelkipásztori Iroda.
Arra nincs információm, hogy az építés eredeti szándéka szerinti funkció azonos-e, de megerősíti a feltételezést a finoman díszített épület első emeleti erkélyének bejárata fölötti dombormű. Ugyanakkor a ház oldalán egy szobor is helyet kapott, én Szent Flóriánként azonosítanám, de eléggé takarásban volt ahhoz, hogy tüzetesen megnézzem.

A dombormű a Madonnát ábrázolja, ölében a szeretettel magához ölelt gyermek Jézussal. A kép hasonló sok azonos témájú ábrázolással, mégis megunhatatlan.
Mária arcán az ártatlanság és a szeretet sugárzik, a gyermek megadóan simul anyjához. Mindkettőjük fejét dicsfény övezi.
És ha valakinek kételye lenne a dombormű keletkezésének idejével kapcsolatban, az alsó díszítmény közepén elrejtve Wälder Gyula, a tervező-építész névjegye látható.

---