Sokszor látott síremlék, omladozó, borostyánnal befutott talapzat, meglehetősen penészes márvány alak. A képek több, mint két éve készültek, de legutóbb, ottjártamkor is láttam az alkotást. Talán elmondhatom, nem romlott tovább...

A síremléken lévő szobor egy anyát ábrázol, ruhája lenge redőkben végződik. Gyermekét válla fölé felemelve szeretettel simul össze a két arc. A mozdulat kecses, de a fiú pozíciója valahogy nem természetes. Sajnos, ebből adódóan azonban a magasan lévő szobor nehezen fényképezhető.
Én nem látok különösebb gyászt, fájdalmat, "csak" mély szeretetet. Meglepő, mert Horvay temetői alkotásai többnyire pátosszal-teli ábrázolások, túldimenzionált érzések. Ez a kettős összetartozik, bár a túlságosan magasan tartott gyermek mégis mintha távolodni készülne.

Ez a síremlék egy nemesi család számára készült. Mivel a töredezett talapzaton a nevek, de főleg az évszámok alig olvashatók, nem tudom azonosítani az ott nyugvó generációt. A Budapesti Negyed feljegyzése semmiféle útmutatást nem ad.
Akárhogy is kerestem, csak oda jutottam, a család szerepel a magyar nemesi családok jegyzékében. Címet, rangot nem találtam.
A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület honlapján szentiványi Ivanovits Zsófia http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=47640 nevét találtam, akiről annyi tudható, hogy 1891 és 1922 között élt (igen rövid élet!), tehát jóval korábban, mint az itt első helyen jelzett, nehezen kibetűzhető évszám szerint 1937-ben született egyik családtag. Egyetlen gyermeke azonban, aki a hölgy halála előtt két évvel született, férje (Rakovszky) nevét vitte tovább.

---