Jásd kegyhelyéről híres, ahol Péter remete vizet talált. Ahogy beérünk Jásdra, az út jobb oldalán egy gyönyörű Mária-szobor tűnik fel. A részletgazdag kidolgozású szobor egy magasított, két részre osztott talapzaton áll, műkőből készült baldachin alatt. A szobor állapota nagyon szép, jó állapotú. Az alkotás mellrészén Mária szeplőtelen szívét láthatjuk.

A fából készült szobor a tiroli Ferdinand Stuflesser műhelyéből került ki. A szobor talapzatán kis táblán a következő felirat olvasható: "Ferdinand Stuflesser bildhauer St. Ulrich, Gröden Tirol".

A vallásos ábrázolások készítésében és széleskörű elterjedésében nagy szerepet játszottak a tiroli szoborkészítők. Az alkotás nagy valószínűséggel az 1800-as évek végén készült, és került felállításra. Feltehetőleg egy zarándoklat alkalmával került a településre, akárcsak templombeli párja, a Krisztus-szobor, mely ugyancsak a tiroli műhely remeke. Ferdinand Stuflesser műhelyét ma két leszármazottja működteti, alkotásaikat fából, bronzból és márványból készítik.

Magának a településnek, Jásdnak a legfőbb nevezetessége a településtől délre található Szentkút, a legrégibb magyar búcsújáró hely. Az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint már ekkor is több, mint 600 éves volt. A legenda szerint Péter remete itt vezekelt bűne miatt, és a szárazság miatt kiszáradt a patak, melynek vizét itta. Álmában megjelent Szűz Mária, aki megmondta, hol keressen vizet, hol ásson. Péter talált is vizet, és a forrás vize csodát tett, mikor egy odaérkező sánta ember meggyógyult.

---