Szentháromság-szobrokat Magyarország katolikus vidékein mindenfelé állítottak. Különösen sok van belőle Nyugat-Magyarországon, főleg a Kisalföldön és Sopron környékén. "Gyártásukkal", készítésükkel több soproni kőfaragó-dinasztia is foglalkozott. Alapanyagként a legtöbbször a "margitai" (szentmargitbányai) mészkövet használták.

A XIX. században az állítás indoka igen gyakran a pestis (vagy a más járvány) elleni védekezés volt. Az akkor állított Szentháromság-szobrok a legtöbbször a település központjában állnak. A cél az egész közösség óvása volt.
A XX. század elejére (a nagy járványok elmúltával) az állíttatói szándék némileg módosul. Hangsúlyosabbá válik a magunkról és családunkról való gondoskodás, illetve magának, a személyes hitnek a megvallása.

Csapodon a Ciráki úton álló szobor talapzatának a felirata:
"Szt. Háromság
tiszteletére állíttatták
Kováts Lőrincz
és neje
Horváth Anna
1913."

A készítő neve az oszlopon (jelenleg) nem olvasható. (Talán Hild Lipót műhelyében készült Sopronban.)